A hallgatás csendje

"Illés pedig odalépett az egész nép elé, és így szólt: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az ÚR az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baál, akkor őt kövessétek! De a nép nem felelt egy szót sem."
1.Királyok 18:21. (Új fordítás)

Döntésképtelen. Az egyik legrosszabb jelző, amit hordhatunk magunkon. Azt jelenti: nem foglalunk állást. Ennek pedig egyenes következménye a bénult cselekvésképtelenség, amiben nem változik semmi, mert minden megáll, ugyanolyan marad – amikor nem kéne. Stagnálás, a jelenlegi állapot megőrzése, ebben az esetben a fejlődés kizárásával.

A döntésképtelenség némaság szájjal és tettel. Nem mondunk, nem teszünk semmit, csak várunk a csodára; hogy valaki majd csak kiment minket ebből a szörnyű, kínos várakozásból. Ilyenkor a félelem az úr. Félelem a fennálló kényszertől, az eljövendő változás esetleges kudarcától. A biztonságot választjuk, a tömeg biztonságát. Ennyi ember csak nem tévedhet… Nem vesszük észre azt, hogy így aligha maradhatunk igaz emberek. Beolvadunk a mindkét térdüket behajlító, táncoló Baál-papok arctalan seregébe.

Az életünk, a jövőnk és utódaink sorsa nyílt állásfoglalást kíván, de nem a bizonytalanra. Istenünk maga a nagybetűvel írt Kinyilatkoztatás, Krisztus maga az Ige. Célja, hogy már itt e földön helyreállítsa bennünk Önmagát, az Istenképet. Vezetése egyenes, még ha olykor nem tudjuk is merre, miért; de tudjuk hova vezet. Illés és mind, aki az Ő szolgája volt, azért élt, hogy Isten útjára lépj, azon meg ne állj. A célba érés csak azon múlik, hogy mi a válaszod.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia