hétfő, október 05, 2009

Jézus példája

Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.

Zsidókhoz írt levél 12:1-2

Hadd tegyem hozzá a 3. verset: ”Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” Az előző fejezet után –amely felsorol egy tucatnyi „neves” hívő embert – most itt áll néhány tanács és egy példa: nézzünk Jézusra és kövessük példáját.

Miben ad példát számunkra Jézus? Több jó válasz is lehetséges. Példát adott abban, hogy hogyan lehet emberként, mint Isten képmásaként élni. Bemutatta, hogy lehet győzni a kísértések és a bűn felett. Hite, hűsége és engedelmessége szintén példaértékű.

Amit én mégis kiemelnék innen és a 11. fejezetből, az a „pálya-futás”. A hit embereinek és Jézusnak az élete azt mutatja, hogy van értelme ennek a futásnak. A sok lemondás és szenvedés után Isten országa vár ránk. Volt értelme Jézus szenvedésének és halálának, mert Isten trónjának a jobbjára ült.

Mondhatjuk, hogy mi nem a jutalomért futunk. Nem az arany utcák és a gyöngykapuk, vagy a korona miatt vagyunk keresztények. Természetesen nem érdekből követjük az Urat (remélem), de ott fenyeget bennünket is a veszély: elfáradunk. Vagy ahogyan az Ige mondja: „lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek”.

Jézus majdnem belefáradt a küzdelembe. Még ő is vért izzadva küzdött. Majdnem feladta. Hogy mi adott neki mégis erőt? Egyrészt az erőt ő is felülről kérte és kapta. Ezt megtehetjük mi is. Másodszor letette minden terhét az Atya lábához. Hátizsákkal nem lehet könnyen futni. Mi mégis sokszor ezt tesszük és hamar elfáradunk. Harmadszor, Jézus nem engedett a bűn csábításának, ami be akarta hálózni, hanem állhatatos maradt mindvégig. Látta a célt, látta az értelmét áldozatának.

Mi sokszor azért fáradunk el, mert letérünk a pályánkról. Megállunk, mert valami eltereli figyelmünket. Teszünk egy-két kitérőt, vagy netán visszafelé indulunk el. Lehet, hogy túlzottan a „sporttársakra” figyelünk, vagy a „közönségre”. A végén már azt sem értjük, mit keresünk a pályán.

Szomorú, de mindez megtörténhet. Ezért mondja a Szentírás: nézzünk Jézusra! Ő a példa és a cél is egyben. Ha őt követjük, lesz erőnk, lesz motivációnk, és ha elcsüggednénk, megfáradnánk, erőt ad a következő lépésekhez.