vasárnap, október 25, 2009

Indulj hazafelé…

„Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened.”

Lukács evangéliuma 15:18

Van, hogy csak haza akarsz menni. Nincs igazából szükséged semmire, csak egyre, az otthonodra. De ha becsukod magad mögött a kis lakás ajtaját, kattan a sok biztonsági zár, és reméled, hogy ezzel kicsuktad a mögötted lévő világot, rájössz, hogy valami még hiányzik. Nem vagy otthon. Nem érzed igazán hazádnak a „négy fallal” körülvett lakóparki lakást, vagy a kertes házat, vagy a bérház sokadik emeletének félreeső zugában lévő kis szobát. Valahogy nem az igazi. Hazaértél, de mégsem vagy otthon.

Vagy nem mersz hazamenni? Úgy érzed, nem fogadnának tárt karokkal, és csak azt kéne hallgatnod, amit már te magad is tudsz, amire már te is rájöttél, hogy hibáztál? Hogy bűnös vagy, hogy eljátszottad mindenedet, és neked nem jár még egy esély? Ő tud mindenről. Ismeri gondolataidat, hogy még azon töprengesz, mihez is kezdj életed romba dőlt tégláival. Ő tudja, miken mentél keresztül.

Ennek ellenére vár rád. Atyád minden nap kimegy a keresztútra, hátha jössz, hátha rájöttél, hol van az otthonod. Hátha elhiszed róla a valóságot, hogy Ő más, mint amilyennek sokan gondolják, hátha rájössz, hogy neked magadnak kell Őt megismerni ahhoz, hogy igazán dönteni tudj jó és rossz között. Atyád minden nap vár, és még a nevedet is belekiáltja az éjszaka csendjébe. Azért, hogy egyszer útra kelj, elindulj Felé csomagok nélkül úgy, ahogy vagy. Azért, hogy végre elindulj haza.