hétfő, október 12, 2009

A büntetés hatása

„Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Zsidókhoz írt levél 12:11

Valószínűleg kevés gyermek elmélkedik a szülők mély szeretetéről, miközben sajgó fenekét simogatja. Szülőként mégis tudom, hogy meg kell tenni néha, ha a helyzet úgy kívánja. A fenyítés, dorgálás sok későbbi kellemetlenségtől megóvhatja úgy a gyermeket, mint a szülőket.

Hányszor hallani, vagy látni „neveletlen gyermeket”. Nevelés, útmutatás nélkül nem fejlődik megfelelően a jellem. A gyermeknek adott korlátlan szabadság torzuláshoz, korcsosuláshoz vezet. Erről beszél az ige is a Zsidókhoz írt levélben. Pillanatnyilag semmilyen fenyítésnek nem örülünk, „később azonban”… És talán ehhez kell a felnőtt értelem és előrelátás.

Egy adott helyzetben elmulasztott helyreigazítás, később sokkal nagyobb károkat okozhat. Így van ez a bűnös természetünkkel is. Nyilván fájdalmas lehet most Isten nevelő eszközeit elhordozni, „később azonban” milyen jó lesz azt hallani: „gyere hozzám gyermekem”.

Alapgondolatunk előzményeiben ezt olvashatjuk:
„Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig, és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja?” (Zsid 12:4-7)

Az Úr fenyítése azt jelzi, hogy még nem vagyunk készen. Azt is üzeni, hogy még törődik velünk, „dolgozik rajtunk”, szeret bennünket. Néha alázatunkat méri le, máskor nehéz terhet helyez ránk, máskor fájóan szembesít valós állapotunkkal.

Nem tudom ma mi vár ránk, de ha sajog is valahol, gondoljunk Isten szeretetére, mert később az igazság békességes gyümölcsét fogja kínálni számunkra.