hétfő, szeptember 14, 2009

A tanítás kötelessége

„… tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

Máté evangéliuma 28:20

Tanítványság nem létezik tanítás és tanulás nélkül. Márpedig a Jézus kiküldő parancsából merített felhívás azt feltételezi, hogy küldetésünk több, mint embereket keresztelni.

Ha Jézus első követőit nem neveli tanítvánnyá, aligha létezne ma kereszténység. A növekedés, a szolgálat, a küldetés mind meghalt volna. Tanítványok nevelése nélkül csak egyhelyben toporgó egyházzá leszünk.

A hitet és a hitéletet is lehet tanulni, bár úgy a hit, mint a megváltozott, megszentelt élet Isten ajándéka. Nem szabad viszont figyelmen kívül hagyni, hogy még a legszentebb ismeretek sem kerülnek be „maguktól” elménkbe. A tanulási és tanítási folyamatban aktív, tudatos részvételre van szükség. Jézus misszióparancsa semmi újat nem mond, viszont azt szeretné, ha céltudatosan folytatnánk megkezdett munkáját. Ismereteket lehet hinteni az idők végezetéig, de ez nem egyenlő a tanítással.

Anélkül, hogy mély teológia kutatásba bocsátkoznánk , figyeljük meg hogyan tanított Jézus! Nem egyházszervezéssel töltötte idejét, hanem maga mellé vett egy tucatnyi különböző férfit és eltöltött velük néhány évet. Az elhívásuktól kezdve tanította őket Isten országáról és a szolgálatról. A képzés végén nem oklevelet, vagy tisztséget kaptak, hanem önállóan a Szentlélek vezetése mellett végezték az emberhalászás nagyszerű szolgálatát.

A keresztség egy fontos állomás a tanítvánnyá válás folyamatában, mégsem ez a végcél. Előtte szükségesnek tartjuk a bibliai alapelvek megtanítását, és azt hogy ezeket a szövetségkötésre készülő személy gyakorolja is a mindennapokban. Azt mondjuk, hogy a keresztség után ott a napi bibliatanulmány, a szombati alkalmak, képzések, programok sokasága, ahol tovább fejlődhetünk.

Mégis hiányérzetem van. Úgy tűnik, hogy mivel megspóroljuk a megfelelő tanítást és felkészítést sok a „koraszülött hívő”, akik éretlenül lettek megkeresztelve. A keresztség után pedig sok az olyan „hívő”, aki nem képes önállóan tanulni és fejlődni külső segítség és késztetés nélkül.

A jézusi út nem programokról és tananyagról szól. Egy sokkal merészebb, de kétségtelenül hatékonyabb tanítási formát választott. „Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, akiket akar vala; és hozzá menének. És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni, és hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni…” (Márk 3:13-15)

A tanítás kötelessége arra szólít, hogy Jézushoz hívjuk az embereket. Legyünk velük, mutassuk be példánkkal mit jelent Krisztus követőjének lenni. Vonjuk be őket Krisztus jelenlétébe, hogy elsősorban tőle tanuljanak. Majd felkészítve és felhatalmazva küldjük el őket, hogy lánc meg ne szakadjon…