hétfő, szeptember 07, 2009

Nem lesz elhagyatott

„Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.”

Zsoltárok könyve 37:25

Gyermek voltam, még nem nagyon öregedtem meg, de én sem láttam, hogy elhagyottá, vagy koldussá lett volna az igaz ember. De mi is ez? Ígéret, törvényszerűség, megfigyelés…? Járjuk körbe a kérdést.

Kezdjük a végén, a megfigyelésnél. A fejezet arra inti olvasóit, hogy ne irigyelje a bűnösök „szerencsés”, jól menő életét, mert „többet ér a kevés az igaznak, mint a gazdagság a sok bűnösnek” (37:16). Ugyanakkor azt is megfigyelte Dávid, hogy „kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza, de az igaz könyörületes és adakozó” (37:21). Végszóként pedig azt tanácsolja, hogy „feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé! (37:37). Illetve: „az igazak segítséget kapnak az Úrtól, erőt a szükség idején.

Hol volt még abban az időben fogyasztói társadalom, áruhitel, vagy globális pénzügyi válság? Ha ezekről nem is hallottak, de felelőtlen, hitelből élő, mértéktelen emberekkel biztosan mindenki találkozott. A meggondolatlan költekezés és életszervezés, ugyanúgy nyomorúságot szült, mint a becstelenül szerzett vagyon.

Törvényszerűségek pedig vannak az életben. Lehetnek egyénileg eltérő tapasztaltok, de végső soron az Úr megtartja, megmenti övéit. Ez a legtöbb esetben igaz már itt a földön is, de az Ő országában minden esetben így lesz. Sok szerény otthonban jártam már, sőt igazán szegényeket is láttam, de a légkör, ami betölti egészen más egy istenfélő ember esetében. Békesség, elégedettség, tisztaság van. Több olyan idős, özvegy hittestvért is ismerek, akiknél Isten gondviselése nélkül matematikai képtelenség lenne abból a néhány forintból megélni. De az igazak segítséget kapnak és erőt az Úrtól.

Vehetjük-e ígéretnek azt, hogy Isten gondoskodik az igazakról? A mannától kedve, az Illést tápláló hollókon át, a tanítványok szakadozó hálójáig azt látjuk, hogy Isten tud gondoskodni övéiről. Hiszem és tapasztaltam, hogy ha először Isten országát keressük, a többi megadatik nekünk. Ha az ő útján járok, ha felelősen sáfárkodok, ha a mennyei kincseket keresem, nincs ok az aggodalomra. Sőt, az Ige szerint „az igaz, könyörületes és adakozó” (37:21); és „mindenkor könyörül, és kölcsönad, gyermeke áldott lesz” (37:26).