kedd, szeptember 29, 2009

Ne félj, én megsegítelek!

„Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!” Ésaiás 41,13

Fárasztó napom volt. Egy továbbképzésen voltam amely arról szólt, hogy az internetet, hogyan használjuk fel a Jézus Krisztusról szóló örömüzenet terjesztésében. Az előadó, Sándor elmondott egy nagyon megható történetet. Jó pár éve amikor még nem volt ennyire sem elterjedve az internet, belépett egy chat szobába és elkezdett teljesen ismeretlenül beszélgetni valakivel. Beszélgettek sok mindenről és készült elbúcsúzni. Amikor már elköszönt, a chatpartnere kérlelte, maradjon még egy kicsit. Beszélgettek tovább. Később megint elérkezett a búcsúzás ideje, de a beszélgető partnere megint kérlelte, hogy maradjon. Beszélgettek mindenről, az időjárástól kezdve a politikán át egészen Jézus Krisztusig. Azt vették észre, hogy az egész éjszakát átbeszélgették. Bármikor el akart köszönni az előadónk, a társa kérlelte „Maradj még”. Megbeszéltek egy személyes találkozót, a következő vasárnapra a Baptista gyülekezetben, ahol éppen szolgált Sándor. Ahogy belépett egy kigyúrt férfi a gyülekezetbe, mindenki hátra fordult, annyira szokatlan látvány volt. Kereste Sándort, és valaki mondta, hogy ott van a szószéken. Megvárta az istentisztelet végét és folytatták a beszélgetést.
Elmondta az az illető, hogy ha nem maradt volna Sándor ott a számítógép mellett azon az estén, akkor ő öngyilkos lett volna. Nagyon el volt keseredve, mert tragikus balesetben meghalt a lánya és neki nem merte elmondani az élettársa, mástól kellett megtudnia. Már oda készítette a fegyverét a billentyűzet mellé.

Isten létezik, Ő a jobb kezünket fogja, és ha ő fogja akkor már nem fér el benne a fegyver. Ő ígéri azt, a ma reggeli igénkben, hogy ne félj, én megsegítelek.

Amikor tegnap este erről az előadásról hazaértem a feleségem mesélte, hogy vendégeink voltak. Annak a kislánynak a szülei, kerestek fel, - akiről valószínű Önök is hallottak – akire kb. három hete Gödön ráomlott egy homokfal. A kislány édesanyja a feleségem közvetlen munkatársa. Nagyon sokat imádkoztunk a kislányért. Amikor kiszedték a homok alól, háromszor kellett újraéleszteni. Még mindig kómában fekszik, de a hétvégén nagy öröm érte őket, már egy rövid időre le tudták venni a lélegeztető gépről, mert magától lélegzett. Egy nappal azelőtt amikor ez a szörnyű baleset történt ennek a kislánynak az édesanyja kérdezte a feleségemet, hogy elmehetne-e a gyerekeivel szombaton a gyülekezetbe? Szeretik Istent, és Isten velük van a próbák a nehézségek idején is. Ö az aki az erőt és a csodát adja.

Nyújtsuk a kezünket Isten felé és Ő erősen megragadja azt. Egész nap csengjen a fülünkbe az Ő hangja: „ Ne félj én megsegítelek”, „ Ne félj én megsegítelek”, „ Ne félj én megsegítelek”.