szerda, szeptember 23, 2009

A Messiás ígérete

„És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. A kin az Úrnak lelke megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség.”
(Ézsaiás könyve 11. fejezet 1-5. vers)
’Szó elszáll, írás marad’ –, hogy mennyire igaz ez a mondás mai világunkra, azt hiszem mindannyian saját bőrünkön tapasztaltuk már. Mikor jóhiszeműen elhittük valakinek az adott szavát, amiből nem lett semmi, sőt később teljesen másként alakultak a dolgok.

Néha még a mi szánkon is kiszalad egy-egy meggondolatlan ígéret, amit aztán nem teljesítünk. Vagy azért, mert túlvállaltuk magunkat, vagy mert az a másik se vett komolyan, így ’pont én legyek az, aki…’

A szomorú az, amikor rádöbbenünk, hogy nemcsak az embereknek, de az Istennek tett fogadkozásunk is sokszor csak a ’kakas’ megszólalásáig tart.

Bizony megszámolni se tudnám hányszor tettem én is ígéretet az Úrnak, mind egyénileg, mind a gyülekezetben, hogy jobb tanítványa leszek, hogy minden nap x részt elolvasok a Bibliából reggel és este, hogy rendszeresen tanulom a szombatiskolát, hogy naponta x időt mások megmentésével folytatok…

Ha Isten ígéreteinek teljesedése az én Hozzá állásomon múlna, nem sok minden jóra számíthatnék. Viszont a csodálatos az, amiről a mai idézett szakasz is tanúskodik, hogy Ő nem úgy ígér; ’hogyha jó leszel…’

Amikor Istent feledve szinte az egész nép csak kívánságainak élt, akkor, Izrael legsötétebb korszakában írja le a Messiás eljövetelének ígéretét a próféta.

S bár a végső ítélet még ezután következik, de Jézus földre jötte, a Megváltás garancia, hogy Isten nem felelőtlenül dobálózott a szavakkal, nem csak úgy mondott valamit Ézsaiásnak és rajta keresztül nekünk.

Nemrég olvastam egy történetet, melyben egy szegényebb ember álmai hajóútjára indult. Megvette a jegyet, de élelemre már alig jutott pénze. Mikor elfogyott az elemózsiája, néhány napi koplalás után, miközben nézte mások miként falatoznak, kifakadt az egyik pincérnek, hogy mosogat, takarít csak valamit ehessen. A felszolgáló csak annyit kérdezett: Jegye van? Mert ha igen, az a teljes ellátást is tartalmazza.

Bátorítson ez bennünket is, akik a ’mennyei hajóba’ szálltunk be, hogy Jézus halála biztosíték, hogy minden nap gondoskodik rólunk, és célba juttat minket.

Ahogyan Pál apostol fogalmaz:
„Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid. 13:8)