Mert Ő hű!
"Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől. És testük meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, Aki ígéretet tett."
Krisztus volt, aki megtisztított; Ő volt, kinek vére eltörölte minden bűnünket. Régi testünk minden szennyét keresztelőmedencénk tiszta jelkép-vize mosta le. Csak lelkünk tisztasága maradhatna mindig hófehér! De kin múlik ez, hogy lehet valóság? Ez az a pont, a pillanat, a hely, ahol az emberi és az isteni összeér. Most, itt, ekkor kell az Istenhez járulnunk, a szinte elviselhetetlen kísértésben, mikor terhünk már-már erőnkkel felér. Mert Ő az egyetlen, ki szent és igaz, kiben bízhatunk. Kitartáshoz Benne lelünk erőt, kísértéseinken ígéreteibe vetett hitünk segít át. Nem törvényszerű, hogy újra, meg újra elbukjunk.
De ha mégis… Ne felejtsd: van Krisztusunk!
"Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől. És testük meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, Aki ígéretet tett."
Zsidókhoz írt levél 10:22-23
Úgy szeretnénk látni, amit még senki nem látott. Megtapasztalni a rendkívülit, a csodát. Aztán mindebből erőt merítve, új utat találva, szárnyra kelnénk, legyőznénk minden nehézséget. Szeretnénk magasan, a föld fölött járni; nem botladozni és újból és újból elesve bűn-ingoványban tévelyegni. Mert már megízleltük a tisztaság édes ízét, megtapasztaltuk az igazság felemelő szabadságát. Többet akarunk már, több kell a résznél! Teljes hitre vágyunk, mert elég volt a folyton vádoló gonosz lelkiismeret. Elég volt már minden önző tettből, aminek nem volt éke az igaz Isten-ismeret.
Krisztus volt, aki megtisztított; Ő volt, kinek vére eltörölte minden bűnünket. Régi testünk minden szennyét keresztelőmedencénk tiszta jelkép-vize mosta le. Csak lelkünk tisztasága maradhatna mindig hófehér! De kin múlik ez, hogy lehet valóság? Ez az a pont, a pillanat, a hely, ahol az emberi és az isteni összeér. Most, itt, ekkor kell az Istenhez járulnunk, a szinte elviselhetetlen kísértésben, mikor terhünk már-már erőnkkel felér. Mert Ő az egyetlen, ki szent és igaz, kiben bízhatunk. Kitartáshoz Benne lelünk erőt, kísértéseinken ígéreteibe vetett hitünk segít át. Nem törvényszerű, hogy újra, meg újra elbukjunk.
De ha mégis… Ne felejtsd: van Krisztusunk!
Restás László
