csütörtök, szeptember 24, 2009


Krisztus példája szerint

"Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is.

Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;"

Az indulat szó kapcsán nagy félelem fog el. Szinte naponta látom az embereket indulatosnak, gyakran magamon veszem észre, hogy már megint mérges vagyok a Windowsomra, a térerőmre, a menetrend szerinti járatomra, ami éppen elhúzott, a gyógyszerekre, aminek hatását nem érzem... A szabad fordítású ÚSZ-m úgy hozza, idézem " az a gondolkodásmód és szándék" legyen jellemző ránk, ami Jézusé is volt. Mert az, hogy én felhúzom magam valamin, az egy döntés, mégpedig engedem a haragom szabad áramlását és nem számít, ha ezzel embereket is sértek meg vagy a cukorbajomnak adok elsőbbséget. Egyik idézet azt is mondja, hogy az embernek úgy kell élnie, ahogyan gondolkodik, különben úgy fog gondolkodni, ahogyan él. Tehát egy tudatos ellenőrzés alatt kell tartanunk magunkat, hogy ne szálljon el velünk a ló.

Jézus is ezt tette, folyamatosan az Atya irányítása alá helyezte az életét, és tökéletesen bemutatta nekünk a Szeretetet. Nem volt felsőbbrendű érzése, és nem hagyott minket magunkra, hanem felajálta magát értünk. Egy önfeláldozó gondolkodás volt az Övé, és valahol ezt a fajta magatartást kell megtanulnunk tőle. Képes volt lemondani minden kényelemről, és vezetői posztról azért, hogy néhány évig velünk lehessen. Ott hagyta a hibátlan gyümölcsöket és a tiszta levegőt a mennyben, azért, hogy a kukacos almánkat egye és szmogos levegőnket tüdejébe lélegezze. Ott hagyta az aranytiszta utcákat, a poros palesztinai ösvényekért, és át kellet érezze az éhséget, a szomjúságot és a betegségek levertségét...Milyen szörnyű lehetett neki belekóstolni a földi életbe a tökéletes menny után. És mégis én mindennél fontosabb voltam neki. Ezért vállalta, hogy énmiattam a szeg áttörje gyógyító és simogató tenyerét és ruha nélkül mutogassák, mint valami kudarcokkal teli élet maradványát...

Jézus tudta mit akart, neki volt egy konkrét célja. Neked, mi a célod? Van-e több a tarsolyodban, mint a bankszámlád, az autód, a diplomáid? Ma reggel van-e olyan célod, ami a társaid javát szolgálja? Egy ingyen ölelés? Egy csokor virág?Egy fölös szendvich? Valami, ami a gondolkodásodra utalna? Milyen szándékod van az életeddel? Csak élni, anélkül, hogy egyszer is végiggondolnád? Vagy leülni és egyett tervezni? Eltervezni és menni előre a szolgálat utján?

Én nagyon sokat gondolkodtam ezeken a kérdéseken az elmúlt napokban. És rájöttem:nem érdemes semmibe belefektetni, csak az "Jézus szeret projektbe". Bármi, amit magaért teszek nem tölt fel, de amikor valamit ingyen és bérmentve adok másoknak, az igen, ér valamit! Amikor megelőlegezem a másiknak a figyelmemet, a szeretetemet, anélkül, hogy bármit várnék cserébe, akkor szoktam átélni a jézusi magatartás egy szeletjét. És ettől leszek ma igazán keresztény. Ha eldöntöm, hogy szeretlek, bármit is teszel. Szeretlek akkor is, ha átgázolsz rajtam és szeretlek akkor is, amikor hátat fordítasz. És minden attól függ, hogy a szemüvegem eléggé tiszta ahhoz, hogy a jót meglássam, és jószándékú legyek... Akkor az én nevem is ismert lesz, és felemelkedem egy szép napon Jézussal a felhőbe...