csütörtök, szeptember 10, 2009

Istentől jövő kegyelem

„Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.”
Pál első levele a korinthusiaknak 1:3

Két dolog nélkül nem lehet élni itt ezen a Földön a bűn bejövetele után. Az egyik a kegyelem, a másik pedig a békesség.

Kegyelem nélkül halálra vagyunk ítélve mindannyian. Ha Isten nem lenne kegyelmes, akkor Ádám és Éva bűnös állapotban már nem láthatták volna meg a naplementét sem, mert az engedetlenségükért cserébe igazságos örökhalál-büntetést kaptak volna. Mi, emberek olyan sokszor vallatjuk Istent és taszítjuk Őt a vádlottak padjára azzal a kérdéssel, hogy ha van Isten, akkor miért van ez a sok gonoszság a Földön. Az pedig csak a sorok közül olvasható, hogy ha Isten nem lenne a majdnem végtelen kegyelem Istene, akkor már fel sem tehetnénk ezt a kérdést, mert Ádám és Éva a bűneset napján meghaltak volna, így mi meg sem születtünk volna.

Isten majdnem végtelen kegyelmű Úr, és a kegyelem majdnem-végtelensége is a kegyelem része. Isten kegyelme végtelen – egy olyan dimenzióban, amit a számoló-méricskélő ember nehezen fog fel, mert megfoghatatlan, csak lelki módon érthető. Istennek végtelen a kegyelme mélységben, azaz ember nem tud olyan hatalmas bűnt elkövetni, amit Isten ne lenne hajlandó megbocsátani. De Isten időben nem végtelen kegyelmű, mert egy egész örökkévalóságon át nem tűrheti el a gonoszság terjedését, ezért lesz egy nap (valójában egy hatezer éve bűntörténet folyamata ehhez a ponthoz vezet), amikor egy vizsgára hívja az emberiséget, és az isteni hívásra adott emberi válaszok alapján ítéli meg az emberiség minden tagját.

Ha Istentől kérhetünk kegyelmet, márpedig igen, mert Ő előbb volt kegyelmes, mint ahogy azt mi kérhettük volna, akkor nekünk folyamatosan szükségünk van a békességre is, nehogy az ellenség elhitesse velünk, hogy az, aki kegyelmes volt, csak azért teszi, hogy kiszolgáltatottak legyünk neki. A kegyelem az alapja az egész életünknek, a létünknek, a békesség pedig a továbbfolytatáshoz szükséges erőt adja meg. A kegyelem segít az elindulásban, a békesség a folyamatos továbbhaladásban. A békesség által gondoskodik Isten arról, hogy Istent olyan barátnak tartsuk, akire folyamatosan rá akarjuk bízni az életünket, mert tudjuk, hogy Ő az egyetlen, akinek a kezében kegyelem van. Ez az, ami a békességet eredményezi.