Az ÚR házában
„Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátrában.”
Zsoltárok 84,11.
25 évvel ezelőtt történt, amikor bevonultam katonának. A kiképzés 1 hónapig tartott és ez időszak alatt senki sem mehetett haza. Rossz volt, hogy nem láthattam feleségemet, szüleimet, testvéreimet, de talán még ennél is rosszabb volt, hogy nem mehettem imaházba! Emlékszem, milyen szomorú voltam szombatonként, amikor arra gondoltam, hogy vajon most mi történhet a gyülekezetemben?! Igyekeztem nem tenni semmi olyat, ami megrontaná a szombatot, de mégis nagyon hiányzott a testvérek jelenléte….
Azóta már jó néhány év eltelt, de a mai napig bennem van e vágy, amit a zsoltáríró megfogalmaz. Akárhol járok a világban, szombaton a lehető legtermészetesebb, hogy elmenjek Isten házába! Ha nem is értem a nyelvüket, mégis csodálatos érzés, hogy egy családba tartozunk, egy a szombatiskolánk, egy a hitünk, egy a reményünk…. Isten világszéles népének a tagjai vagyunk és ez mindennél többet ér!
Mégis, hogyan fordulhat elő az, hogy nem megyünk el alkalmanként a gyülekezetbe?
Mi lehet az oka, hogy szombaton otthon maradunk?
Tudom, az élet nagyon bonyolult! A gazdasági válság hatása, a kihívások, amelyek nap, mint nap érnek bennünket, az élet nehézségei, amelyek ránk nehezednek… Sajnos, ezeket a gondokat még szombaton sem tesszük félre! És hát az is előfordulhat, hogy szombat reggel az a kísértés ér bennünket, hogy otthon maradjunk…. Olyan jól esik még egy kicsit ágyban maradni! Elvégre otthon is olvashatom a Bibliát, nemde?
Bizonyára ezer okot tudunk sorolni, hogy miért ne menjünk el a gyülekezetbe, de úgy tűnik, a zsoltáríró másképp gondolkodik… Kívánkozik lelke Isten házába, úgy érzi, hogy mindennél fontosabb, hogy el is menjen! Nincs az a földi érték, amely eltéríthetné szándékától, hogy ott legyen Isten jelenlétében. Úgy érzi, erőről-erőre jut, és ez egy olyan feltöltekezés, amely sehol sem tapasztalhat meg.
Ha szívünkben ott van a vágy, hogy Istennek szolgáljunk, akkor már vasárnap elkezdjük a készülést a szombatra! Ha egész héten azon gondolkodunk, hogyan tudnánk örömet szerezni testvéreinknek, akkor nem szombaton az istentisztelet kezdése előtt kell „vadászni” valakit az óravezetőnek, hogy szavaljon, vagy énekeljen valamit, hanem ekkorra már lélekben mindenki elkészült a szolgálatra, és ez örömet jelent neki, és a hallgatóságnak is! Amikor a Gyülekezet minden tagja azon „mesterkedik”, hogyan lehetne az Úr napját még boldogabbá tenni, akkor betöltöttük küldetésünket. Szent légkör veszi körül életünket és az Úr Házát, ahová szívesen eljönnek barátaink is! Meg fog látszani rajtunk, hogy Megváltónk közelében voltunk és az, hogy egy olyan helyre járunk, ahol mindenki felüdül….
Ezen a reggelen keressük a kapcsolatot Istennel úgy, mint még soha! Határozzuk el, hogy életünk minden pillanatában Őt magasztaljuk. Készüljünk úgy a szombatra, hogy az a menny előíze lehessen, és általunk még sokat megismerhessék Istent….
Kormos Tivadar
