vasárnap, augusztus 16, 2009

Tetteink hatása

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
Máté evangéliuma 5:16

Mindig nagy kaland a sötétben lámpafénynél sátrat verni. Kell hozzá két ember. Egy, aki a sátrat igazgatja és egy másik, aki a lámpát tartja. Lehetetlen elvégezni a feladatot, ha a lámpa fénye nem oda világít, ahová kell. Gondolom, sokakkal előfordult már ez éjjeli autójavítás során is!

Jézus egy fontos dolgot köt a szívünkre ebben az igében. Legyünk nyíltan jók! Talán hihetetlennek tűnik, amit Jézus itt mond annak fényében, hogy néhány verssel odébb azt tanácsolja, hogy „ne tudja a jobb kéz, mit tesz a bal”, amikor jótékonykodunk. Van azonban egy fontos részlet! Ebben a versben Jézus azért hív bennünket világítani és jót tenni, hogy ez az emberek figyelmét Istenre fordítsa.

Sokszor elgondolkodom azon, hogy miért is van rengeteg mentegetőzésem ezen igével kapcsolatban. A tanítványokról azt mondták bíráik, hogy látszott rajtuk, hogy Jézussal voltak! Sajnos nekem ezt ritkán vágják a fejemhez... Annak kapcsán is mentegetőzöm, hogy bizony nem sok rászoruló ismeri a nevemet. Nem súgnak össze a hátam mögött, hogy „ez az az ember, aki olyan bolond keresztény, hogy mindenkin segít”. Mindez sokszor a gyülekezet életében is hiányosság. Azért, mert „ne adjunk annak, aki nem érdemli meg” és „annak se, aki hálátlan”, meg „amúgy is gond a szervezés” és „nincs időm” inkább nem adunk. És el is marad az eredmény: Isten dicsőítése.

Tegyük fel a kérdést: rá lehetne irányítani Istenre a figyelmet életünk bizonyságával és jó cselekedeteinkkel? És miért nem történt meg ez eddig, hiszen jók vagyunk?!

A legfogasabb kérdés tehát: Tényleg jók vagyunk? Miután elolvasom a Boldogmondásokat, vagy ha elolvasom a 6. fejezet „de én azt mondom néktek” tanácsait, vajon hol van még javítani valóm hitéletem lámpásán?