hétfő, augusztus 24, 2009

Nem várva viszonzást

„Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: „Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.”

Lukács evangéliuma 14:12-14


Jótékonykodás vagy jóság? Vendéglátás vagy vendégszeretet? Egymáshoz közel álló dolgok, de ami a különbséget adja, az a motiváció. Jézus vendégségben van, és vendéglátójának csöppet sem hízelgő módon adja tudtára, hogy nem minden a nagy felhajtással tartott fogadás.

Jézus egy olyan jelenségre mutat rá, amely ma még inkább tetten érhető. A jótékonykodást is megfertőzte a számítás, a „haszon” keresése. Jótékonysági hangversenyt rendezünk, melyen magunkat reklámozzuk, emellett megnevezünk valamilyen nemes célt. Találkozhatunk ajándéksorsolással egybekötött támogatói jegyekkel, tombolákkal – ezzel is motiválva az egyébként önző embereket az adakozásra. Adományt nyújtunk át rászoruló gyermekeknek, miközben mosolygunk az újságíró kamerájába. Támogatjuk egyházunkat, de elvárjuk, hogy az adóbevalláskor valamennyit visszakapjunk pénzünkből. Folytassam?

Nem nekünk kell vizsgálnunk a szándékot, de Isten látja, hogy még a jótékonykodást, a segítségnyújtást is lehet képmutató módon, saját érdekeinket szem előtt tartva végezni.

Mit tehetünk hát? Ne tudja a bal kezem, mit tesz a jobb? Ugyanakkor jó cselekedeteinket látva dicsőítsék az emberek Istenünket? Azt gondolom, nyugodtan tegyünk jót nyilvánosan is, és akkor is amikor senki sem látja. Lássunk vendégül a rangos és gazdag embert éppúgy, mint az egyszerű, szegényt. A lényeg, hogy miközben ezt tesszük, ne azon gondolkozzunk, hogy milyen rendes emberek is vagyunk mi, vagy milyen hasznom származhat ebből.

Ne tegyünk szívességet álszerényen, hogy aztán sértődötten tovább álljunk, mert nem viszonozták.

Isten jutalma nem azért lesz a miénk, hogy legalább a mennyben ne csalódjunk. Az üdvösség és a mennyei kincsek nem viszonzásai a szolgáló életünknek, hanem egy ajándék a tiszta szívű, Istent és embert szeretni tudó teremtmény számára.