csütörtök, augusztus 20, 2009

Megigazulás kegyelemből

„Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.”
Pál levele a rómaiakhoz 3:24

Nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből…

Olvastam egy könyvet, amelyben az író elgondolkozik arról, hogy mi lehetett volna akkor, ha Ádám nem esik bűnbe. A történetben Éva szakít a tiltott gyümölcsből, és viszi Ádámnak, hogy ő is legyen részese annak a magasabbrendű tudásnak, melyet ő látszólag már birtokol. Eddig a jól ismert történet, de ekkor egy váratlan fordulóponthoz érkezünk, mert Ádám, ugyanolyan szeretettel viszonyulva Évához, mint eddig, meghallgatja a történetet, de vár a döntéssel, míg Istentől meg nem tudja a helyes választ (hiszen ez a lehetőség a rendelkezésére állt Évának is). Isten megérkezik hűvös alkonyatkor Édenbe, és Ádám kérdése kapcsán Előtte is nyilvánvalóvá válik Éva bűne. Ekkor Isten belekezd a halálos ítélet kihirdetésébe, de nem tudja végigmondani, mert Ádám felajánlja magát helyettesként Éva bűnéért. A történet befejezetlen, de az író folytatja egy másik történettel, amelyik egy férfiről szól, aki a Gecsemáné kertben gyötrődik, hogy felajánlja-e magát helyettesként a menyasszonyáért...

Az első történet csak kitaláció, bár nagyon szemléletes, a második azonban valóság. Nincsen egyetlen ember sem, aki elmondhatja magáról, hogy nem vétkezett. Ez egyrészt jó, mert senki sem dicsekedhet a másikkal szemben, ugyanis a beugró kérdést senki sem válaszolta meg jól. Másrészt nagyon elkeserítő, mert semmi reménye egy olyan bolygónak, ahol egyetlen ember sem akad, aki ne lenne bűnös.

Egy teljesen hasznavehetetlen, halálos kórral megfertőzött bolygónak ki adna kegyelmet? Ki lenne az, aki a saját makulátlanságát feláldozná egy teljesen érdemtelen bűnös embertömegért?

Ha mi magunk nem tudunk magunkért tenni semmit, akkor az egyedüli reménység az, hogy valaki kívülről segít nekünk. Ezt tette Isten, amikor Jézust bűnné tette értünk, hogy mi igazak lehessünk Isten előtt.

Akinek nincsen, attól nem lehet kérni. Ezért Isten nem kért semmit a megigazításunkért, hanem ingyen adta a megváltást. Ez az „ingyen” az Isten felől az ember felé kinyújtott kézre igaz csak. Isten felől a világegyetem lakói felé kinyújtott kézben az emberiségért véghezvitt áldozat Istennek a legdrágább árat jelentette, amit csak adhatott.

Mindezt azért, hogy nekünk ne kelljen megérdemelten semmivé válnunk, hanem a legteljesebb életet adhassa Isten nekünk, amit csak lehet…