szombat, augusztus 15, 2009

Dicsérjük az Urat!

„Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!”
96. Zsoltár 1-3.


Sebestyén Márta édesanyától kapta már gyerekkorábban a zene iránti indítatást. Az volt az ars poeticája, hogy az „ének egyenlő öröm, boldogság". És kinek van vajon nagyobb oka örvendezni, mint annak, aki megtalálta Krisztust? A zsoltárok könyve maga is énekeskönyv, és tele van énekre, zengedezésre való buzdítással. „Énekelj az Úrnak, te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!” – olvassuk a mai reggeli dicséretünkben is. Mi hívők, és leginkább a lelkészek, sokszor csak beszédben látjuk az Istendicsőítésnek a módját, hiszen itt is olvashattuk: „…Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!” Pedig, nincs kizárva, hogy itt is énekre kell inkább gondolnunk, mint ahogy Pál a Kolosséi levélben mondja: „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak” (3:16 – Károli). Akiben Krisztus beszéde gazdagon lakozik teljes bölcsességben, az mindenkor örül, és mert örül, nem tud nem énekelni – akár van hangja, akár nincs – ha mást nem hát magában. És ez az éneklési vágy, ez a kitörni készülő öröm, ez a belső zengedezés akkor is megnyilvánul életében, ha történetesen hálaszavait, bizonyságát nem kíséri dallam.

Énekeljünk hát az Úrnak, hogy – egy költő szavaival élve – „vegyen minél hamarabb vissza az égi kórusba az Úr, / s zengjünk vele a fényben halhatatlanul.”