szerda, július 08, 2009

Isten oldalán állva

„Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít; Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:”
(Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 31-34.vers)

Tegnap hárman fiatalok elmentünk kerékpározni. A Bakony legmagasabb pontját, a Kőris hegyet másztuk meg. Odafelé a nagy meleg, és a tengerszint feletti 710 méteres magasság, visszafelé az eső nehezítette utunkat. De ha csupán ennyi nehézség lett volna…

Mivel elég fárasztó hét után vagyok túl (gyermektábor), bizony nem épp a legjobb formában vágtam neki a túrának, ám ami ennél is rosszabb, hogy fejben sem voltam ott.

Hogy mit jelent ez? Bizony, nehéz úgy tekerni, és azt hiszem nemcsak biciklit, hogy az embernek igazából nincs is kedve az egészhez. Amikor végig az jár az eszembe, hogy ez ma nem fog sikerülni, nem fog menni.

Valószínűleg egyedül nem sokáig haladtam volna, de a többiek végig bátorítottak. Igazán éreztem, hogy mellettem álltak és végül is sikerült meghódítani a csúcsot.

Viszont a földi csúcsok és magasságok felett sokkal fontosabb; mennyei cél tornyosul. S mikor felnézek erre a csúcsra, hasonló érzés fog el, mint tegnap ott a Kőris hegy lábánál: - Én ezt nem tudom megcsinálni! Nem, ez nem fog menni!

Lehet, hogy az út nehéz, hogy az út mellett olyanok állnak, akik megpróbálnak visszahúzni, akik szembeszelet ’fújnak’. Az ellenség megpróbálja elhitetni velünk, hogy jobb, ha visszafordulunk, mert túl bűnösek vagyunk, hogy Isten Országába kerülhessünk.

Azonban Pál apostol e néhány sorban biztosít arról, hogy nem akárki áll mellettünk és nem akárki segít nekünk célba érni. Így ne feledd! Jézus megy veled és biztat, hogy ne csüggedj, és ne állj meg.

Kérj most erőt és hidd, hogy ma új magasságba repít!

„Amint Krisztus érdemei által közeledünk Istenhez, Krisztus papi öltözékébe öltöztet bennünket. Maga mellé állít, átkarol emberi karjával, miközben isteni karjával megragadja a Mindenható trónját. Érdemeit édes illatként teszi a kezünkbe levő füstölőbe, hogy támogassa kéréseinket.” (A Te Igéd igazság - E. White ihletett szövegmeglátásai 175.o.)