csütörtök, július 23, 2009

Az Úr ígérete biztos

„Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.”
Péter apostol második levele 3:8-9

Isten bölcsességét nem lehet túlszárnyalni – felesleges próbálgatni, hátha sikerül-e. Azt tudjuk, hogy Isten előtt néha egy nap ezer esztendővel ér fel, azt a megoldókulcsot is ismerjük, hogy alkalmanként ezer esztendő egy nappal egyenlő, csak azt a tudást nem birtokoljuk, hogy mikor melyik igazság van éppen érvényben. Tehát nem tudjuk használni egyik igazságot sem e kettő közül, mindössze annyi értelmes nekünk belőle, hogy ne akarjuk a nem kinyilatkoztatott időket megérteni, mert nem fog sikerülni. Mellesleg éppen elég kutakodnivaló akad a kinyilatkoztatott dolgok között, így nem bölcs dolog a nem feltárt igazságokkal foglalkozni.

Isten nem a mi matematikánk szerint gondolkozik. Péter azt sejteti, hogy valami elrejtett igazságot fog megosztani az olvasókkal („az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek”), pedig olyant írt, amitől nemhogy jobban támaszkodhatnánk a saját tudásunkra – mert sokszor azt hisszük, hogy ezért van szükségünk az útjelzőkre, a kinyilatkoztatásra –, hanem hiába lettünk okosabbak, annál jobban szükségünk van az Isten iránti bizalomra. Isten az igazi és egyetlen megoldókulcs, nem a matematika kínálta számhalmazok közötti összefüggések.

Ami későnek tűnik a mi oldalunkon, az Istennél a türelem és kegyelem jele. A számolgató ember óhatatlanul türelmetlen ember is egyben. Aki számol, az sürget. Aki számba vesz, az látja a végeket is. Ha a számoló ember messzire lát, akkor látnia kell, hogy Isten nem éveket, hanem szíveket számol. Amikor már nem lesz senki, aki Isten hívására igent mondana, akkor Isten azt mondja, hogy elég. Addig azonban hosszan tűr, nem azért, mintha mindennel egyetértene, ami a világban történik, hanem azért, mert azokra figyel, akiknél még van hajlandóság arra, hogy Neki igent mondjanak. Isten tudja egyedül, hogy mit veszít az, aki elvész. Ezért mindent megtesz, nehogy néhányan elvesszenek, hanem, hogy mindenki – aki maga is akarja – megtérjen.

A várakozás, a várt időpontok elsuhanása nem kisebbíti az ígéret bizonyosságát, de magasztalja a kegyelmes Isten majdnem végtelen szeretetét. Isten mélységében végtelen szeretete – amely a legborzalmasabb bűn megbocsátására is kész – időben véges lesz, ami a kegyelem és szeretet kifejezése azok iránt, akik szeretik az igazságot.

Ha késne is, egy biztos: nem marad el…