vasárnap, június 28, 2009

Új szövetség Istennel

Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az ÚR -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.
Jeremiás 31:33-34


Valamit akartunk. Valamiért mindent megtettünk. Valamit elveszítettünk. Valamit elrontottunk, és kezdhettük újra. Kudarcaink szépítésének eszköze az újrakezdés szépen csengő szalmaszála. Szegénységünk, képtelenségünk, és gyengeségünk paravánja. Hányszor kezdtünk már bele, és fogadkoztunk hogy most már másként lesz minden. Minden más változott is, de tapasztalhattuk, hogy mi nem. És így lett saját lényünk a keserű újrakezdés és az újbóli kudarc záloga...

Az újrakezdés olyan szó, ami a kudarcot juttatja eszünkbe, pedig a Szentírásban éppen ellenkező az értelme: Isten diadala. Mert ott, ahol mi kudarcot vallunk, Isten el tudja kezdeni az igazi siker felé vezető utat az életünkben. Gondoljunk Dávidra, ahogyan összetörik bűne súlya alatt. Gondoljunk Péterre, ahogy tagadásának szégyenében ég. Gondoljunk saját életünk hibáira, ami következtében belekapaszkodtunk Istenbe. Mert Isten nem új ruhát készít nekünk, nem új sminket, és nem is új szokásokat, hanem új szívet. Kicseréli a motort, ami hajt bennünket. Kicseréli a forrást, amiből minden gondolatunk és tettünk táplálkozik.

És megismered Jézust, úgy, ahogyan eddig még soha: „ Ó, Uram és én Istenem!”


Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez amagától:ez a Kegyelem.