péntek, június 05, 2009

A szíveket vizsgáló Úr

„Az Úr azonban monda Sámuelnek:
Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát,
mert megvetettem őt.
Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember;
mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van,

de az Úr azt nézi, mi a szívben van.”
1Sámuel 16:7

Ez az ige Dávid királlyá választásakor hangzott el, amit Isten Sámuel prófétához intézett. Dávid testvérei sorra felvonultak Sámuel előtt, neki pedig ki kellett választan, hogy kit jelölt ki az Úr Izrael új királyául. A Szentírás elmondja, hogy amikor Sámuel meglátta Dávid legidősebb testvérét Eliábot, azt gondolta, ő lesz az új király Saul helyett. Minden bizonnyal Eliáb férfias vonásokkal, karakteres megjelenéssel rendelkezett. Sámuel joggal gondolhatta, hogy ő egy leendő király-alkat. De Isten szólt prófétájához, s nagyon fontos tanítást adott neki: „Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát…” vagyis ne „csak” azt lásd, ami a szemed előtt van! Még egy prófétának (Isten emberének) is szüksége volt arra, hogy figyelmeztetést kapjon arra vonatkozóan, hogy nem a látvány, a látszat a legfontosabb. Isten előtt ugyanis nem a külső a legfontosabb, hanem a belső indítékok, a szív tisztasága. Dávid nem volt magas termetű férfiú, emberileg nézve nem volt egy „jó királyalany”. Hét testvére közül ő volt a legkisebb, tekintete gyermekies vonásokat jelenített meg. Isten mégis őt jelölte ki Izrael királyának. A próféta engedelmeskedett Isten akaratának, s királlyá kente fel Dávidot.

A világban, amiben élünk a külső nagyon fontos. Természetesen van egyfajta esztétikai igényünk is, ami egészséges. Mégis úgy érzem, a hangsúly nagyon sokszor a tartalomról a külsőre tolódik. Egy közepes terméket is el lehet adni nagyon jó áron, csak kell hozzá egy igényes csomagolás, egy-két hangzatos mottó, jó hírverés. Az emberek sok mindent elhisznek, ha igaznak látják, vagy legalább is a vizuális látvány erről meggyőzi őket.

Reggel, amikor felébredünk, első utunk a fürdőszobába vezet, ahol a reggeli mosakodás után a tükör segítségével próbáljuk hajunkat, ruhánkat, azaz külső megjelenésünket elfogadható állapotba hozni. Ha állásinterjúra megyünk, alaposan megtervezzük külsőnket. A kereskedők a kirakatokat igényesen rendezik be, hogy ezzel is segítsék a vásárlókedv felébredését.

Mivel ebben a világban élünk, mi keresztények is könnyedén abba a hibába esünk, hogy csak azt látjuk, ami a szemünk előtt van. A Szentírás azonban arra tanít, hogy a külső nem a legfontosabb, sőt Sátán éppen a látszatos, látványos dolgokon keresztül akar bennünket elkápráztatni, lépre csalni. A Biblia szerint az igazi érték belül van, ami a szem számára láthatatlan. Az igazi értéket csak a szívünkkel érzékelhetjük, ha szívünkben Jézus lakik! A belső szépség, a belső tartalom az, amit az Úr nagyra értékel. Ez az, ami örökre megmarad, amit magunkkal vihetünk majd Isten országába.

Ellen Gould White, a 19. századi keresztény író a következőket jegyzi fel mai igénkkel kapcsolatban: „Isten nem képességeink szerint fogad el bennünket, hanem azért, mert segítségét várva keressük az Ő orcáját. Isten nem úgy lát, ahogyan az emberek. Nem a megjelenés alapján ítél meg bennünket. A szíveket vizsgálja, és igazságosan ítél. „Hanem erre tekintek én – szól az Úr -, aki szegény és megtört lelkű, és aki beszédemet rettegi.” (Ézsaiás 66:2). Közel van alázatos, szerény követőihez, és elfogadja őket, mert bennük a legdrágábbat látja: ők az élet viharában, a versengésben megálltak és a különböző kísértéseknek is ellenálltnak.” (Ellen Gould White, A Szentlélek eljő reátok, Advent Kiadó, Budapest, 1998. p.209.)