szerda, június 10, 2009

Jézus megmentő szándéka

"Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa ami elveszett"
Lukács evangéliuma 19:10



Amikor Jézus megmentő tettére gondolok, mindig eszembe jut a saját megtérésem története. Ismerem az elveszettség, a céltalanság, és a bolyongás érzését. Ismerem azt a hangot, ami végül megoldja a rejtélyt. Azt a rejtélyt, amit Sátán kelt a mi életünkben, a hang, ami csak mindig azt mondja, hogy véletlen kerültél ide, nincs semmi jó ebben és végül is mind meghalunk. A rejtélyt feloldja a szeretetről szóló üzenet. Szeretet, amit több volt mint Zákeus, és több mint én. Amikor nincs reményed, elvesztetted a fonalat, és nem tudod mit akarsz, akkor jön Jézus és minden megváltozik.

A megkeresés és megtartás két izomfeszítő gyakorlatot jelent. Megkeresni még csak könnyű az elveszetteket, de megtartani az már hosszasabb. Gondolok itt a gyülekezet missziós tevékenységeire. Jézus azonban mindkettőt megteszi érettünk. Nem adja fel, és nem végez fél munkát. Zákeus, a vámszedő bűnös volt, ezért a többiek elítélték Jézus magatartását, mert ők már régen lemondtak róla. Mi is gyakran lemondunk a másik emberről, akit ezzel sárba tiporunk, és elvesszük még a maradék önbecsülését is.

Jézus minden embert meg akar tartani. Nem számít milyen messzire ment. Ezért ma szeretne feloldani minket a kóros bűntudat érzése alól, és új, tiszta lapot adni. És még valamit szeretne.Ha te meg én úgyanugy megbocsátanánk egymásnak, mint ahogyan Ő. Ha nem mondanánk le a másik emberről, hanem megkeresnénk és megtartanánk őt. Lehet bármilyen termetű, vallású, anyagi helyzetű, mindenkinek helye van a közösségében. Legyen a mai nap egy nagyszerű lehetőség arra, hogy keressünk és megtartsunk. Vegyük észre a másik embert, akit az Isten mellénk állított.