Boldog, aki az Úrban bízik
„Ízleljétek, és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.”
„Ízleljétek, és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.”
Zsoltárok könyve 34:9 (Kat. ford.)
A Biblia lapjain keresztül sok mindent megtudhatunk Istenről. Nagy szükség is van az írott feljegyzésekre, mert ez a megszentelt eszköz számunkra az Isten-ismeret egyik legfontosabb forrása. Ha az Istenről alkotott képet keressük nem egyszerűen teológiai állításokat találunk, hanem emberi tapasztalatokat, melyekben megjelent az Isten.
Akinek még nem volt személyes tapasztata Istennel, az nem is ismerheti igazán. Egy dolog ismeri valakinek az életrajzi adatait, és más dolog leülni vele és beszélgetni. Erre hív a költő: ne csak hírből ismerjük az Urat, hanem menjünk hozzá, ismerjük meg, érezzük, tapasztaljuk meg jóságát.
Szükség is van erre a bátorításra, mert nem mindig vagyunk meggyőződve arról, hogy jó az Úr. „Hogyan engedheti ezt meg Isten?” „Miért pont velem történik mindez?” Ne gondoljuk, hogy csak a hitetlen emberek kérdezik ezeket. Amikor zúgolódunk, forrongunk magunkban miközben bajokon és nehézségeken megyünk keresztül – nem feledkezünk el néha arról, hogy még mindig jó az Úr?
Azért is szükség van a mai felhívásra, mert nem mindig benne bízunk, nem mindig hozzá menekülünk. Hiszünk-e Isten mindnek feletti hatalmában és erejében, hogy elsőként hozzá menjünk? Magam sokszor éltem már át azt az összeroskadást, mikor a kudarcos próbálkozásaim után Istennél kerestem menedéket. Ide-oda kapkodtam, és végül mégiscsak Istennél kötöttem ki, aki megoldást kínált.
Bízom benne, hogy ami ma történik velünk, okot ad arra, hogy megérezzük, megtapasztaljuk Isten jóságát és szeretetét, mert hozzá (és nem tőle) futottunk.
