kedd, június 09, 2009

Az engedelmesség értéke

”Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!”

(1Sámuel 15,22)

Ma így mondanánk Sámuel után szabadon: Talán jobban tetszik az Úrnak a negyedévenkénti ájtatoskodás az úrvacsorán, a nagy értékű adományok szombatonkénti átadása, a folytonos bocsánatkérések embertársaid felé, mint az engedelmesség? Jobban tetszenek Neki az engedelmesség vágyának hiányában álcává silányult nagyszerű cselekedetek, mint az őszinte szív szava: nem tudok élni nélküled, tisztíts meg a bűneimtől?

Hányszor megyek arra a bizonyos negyedévenkénti ünnepre azzal a bizonyossággal, hogy mindent lerendeztem magam körül, helyezek el a kosárba számomra nagy összeget, kérek bocsánatot azoktól, akiket megbántottam (főleg a családomtól), indítékaim pedig tisztátalanok.
Vajon célt érnek-e a beépített egyébként helyénvaló kegyességi cselekedetek, vagy erről gondolkodnunk kell?

A Biblia felsorolni is nehéz lenne, hogy a fenti igén kívül még hány helyen, arról vall, hogy a hívő könnyen belesétálhat a legalizmus csapdájába. Mit is jelent ez?
„A legalizmus kifejezés keresztény berkeken belül használatos, a Törvényhez való ragaszkodást jelenti. A törvény alatt ebben az esetben természetesen Isten törvényét, tágabban véve a Bibliát, szűkebben véve a Tízparancsolatot értem. Ám ennek a ragaszkodásnak sajnos nem elsősorban az Istenhez való kötődés a fő ragasztója; a legalista sokkal inkább a paragrafusokba, a hagyományba, a betűbe kapaszkodik, mintsem annak szívbéli éltető erejébe, a Lélek belső szabadságába, vezetésébe. S ezen a ponton a törvény halállá, a hagyomány kötöttséggé, a paragrafus embertelenné válik. A legalista végeredményben a halál
szolgája. Csak sajnos meg van arról győződve, hogy az életről beszél.„
Forrás: http://mohabacsi.uw.hu/szovetnek/Izmus_04_legalizmus.pdf

Adjuk meg magunkat ma reggel a Szentlélek vezetésének, hadd döntsön Ő életünk legkisebbnek tűnő kérdéseiben. Figyeljük, hogyan formál át Jézus azzá az engedelmes emberré, akit eredetileg megteremtett bennünk, amíg a bűn meg nem rontott volna.

Nagy a mi Istenünk!