szerda, május 06, 2009

Mindenért hála

„Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.”
(Efézusbeliekhez írt levél 5. fejezet 20. vers)
Bár nem láttam a mennyei jegyzőkönyveket, de feltételezésem szerint, sokkal több ’kérem’, mint ’köszönöm’ szerepelhet benne, mellyel a történelem során az Örökkévalóhoz fordult az emberiség. Ezen nem is csodálkoznék, hiszen velünk született önzésünktől fogva, szívünk és ajkunk csak nehezen hajlik hálára.

Isten tudva ezt az áldozati rendtartásban tanítgatta a népet, mikor külön rendelkezett a hálaáldozatok bemutatásáról. Amikor gyermek született, amikor, megnyertek egy csatát, amikor, betakarították a termést, amikor megemlékeztek a múlt nagy isteni csodáiról, minden ember lehetőségeihez mérten áldozott.

Ám a Biblia arról is biztosít, hogy az Úr iránti hálánkat leginkább nem anyagiakkal, nem végeláthatatlan felajánlásokkal, vagy fogadalmakkal, sőt nem is énekekkel, zsoltárok és imádságok mondogatásával, hanem a Neki való engedelmességgel fejezhetjük ki. „Íme, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” (1Sám.15:22)

Vagyis az Isten iránti hála igazi kifejeződése; az engedelmesség.

De mit jelent; hálát adni mindenkor és mindenért? Mert az nem kérdés, hogy hálásak vagyunk, ha öröm ér bennünket, ha az Úr kiment a bajból, ha megtart a próbában, de kinek jut eszébe hálát adni a kudarcokért, a bukásokért, a betegségért, a szerencsétlenségért?

Ha az engedelmesség maga a hála, akkor ez azt jelenti, hogy legyek fenn, vagy lenn, történjen velem csoda, vagy tragédia, akkor is az Ő szavára hallgatok, és Őneki engedelmeskedek. Viszont ezt leírni könnyebb, mint megcselekedni, talán mert makacs kamasz módjára nem akarunk igazán szót fogadni és nem akarjuk vágyálmainkat feláldozni az Ő kedvéért, ahogy E.G.White írja:

„Vajon mit áldozunk fel, ha mindjárt mindenünket is odaadjuk? Egy bűnöktől beszennyezett szívet, hogy azt Krisztus saját vérével megtisztítsa, és kimondhatatlan szeretetével megváltsa. És az emberek mégis nehéznek tartják, hogy mindent feladjanak.” (Jézushoz vezető út 38.o.)

Mielőtt bárhova mész, imádkozzunk együtt:

Jézus köszönöm, hogy ma felébredhettem és a Te kezedben tehetem le ezt a napot. Köszönöm, hogy ma lehetőséget teremtesz, hogy jobban megismerjelek, és közelebb kerüljek Hozzád. Köszönöm, hogy minden eszközzel, akár kellemes, akár nem, ma is azon munkálkodsz, hogy az örök életben Együtt lehessünk. És köszönöm, hogy ma engem is felhasználsz mások megmenekülésére.