hétfő, május 04, 2009

Isten látja tetteinket

„De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.”

Jób 23:10

Isten sokat kockáztatott Jóbbal kapcsolatban. Ha feladja hitét és szembefordul Istenével, Sátán gúnyos mosollyal vághatta volna Isten arcába: „Lám, lám! Addig vagy jó, mindent megadsz neki. Ha már veszteség éri, elfordul tőled. Ez nem hűség, hanem érdek-szolgálat.” Nem sok kellett ahhoz, hogy Jób feladja a küzdelmet. De nem ez történt.

Jób könyvének története segít meglátni azt, hogy életünk sorsa nemcsak magánügy, hanem része annak a nagy küzdelemnek, ami Isten és Sátán között, ill. követőik között folyik. Bár tudjuk a végeredményt, a napi küzdelmeink mégis oda vezethetnek, hogy feladjuk, visszavonuljuk, vagy éppen Istent okoljuk mindenért. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Isten egyszerűen itt felejtett a harcmezőn. Nem szól, nem jelentkezik, az ellenség ereje pedig egyre pusztítóbb. Minden összemosódni látszik, a jó és rossz, az igaz és hamis egyre nehezebben válik felismerhetővé.

A gonoszság tombol, az igazak szenvednek. Isten pedig kivár. Ezzel azt kockáztatja, hogy megkérdőjelezik hatalmát és igazságosságát.
Képzeljük el, hogy egy bírósági tárgyaláson, ahol bennünket vádolnak egy valaki tanúskodása megmentene az ítélet alól. De ez a valaki nem jön el, nem érhető el, senki nem találja. Így érzett Jób is, mikor „barátai” vádolták. „Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.” (Jób 23.3) Bárhová elmenne, hogy találkozzon vele, de végül azt mondja: „rejtőzködik és nem láthatom” (23:9)

Milyen furcsa az ember. Elrejtőzik, ha bűnt követ el, de ha igazolásra vágyik futna Istenhez. Afelől azonban biztosak lehetünk, hogy Isten a háttérben mindig figyel és megváltásunkon dolgozik. Nem hagy magunkra, még akkor sem, ha másként érezzük mindezt. A Biblia üzenete azt mondja, hogy a rejtőzködő Isten megvizsgál, hamarosan előlép, és akkor minden kiderül.
Milyen jó lenne Jób bizonyosságával keresni az Urat!