péntek, május 08, 2009

Félelem helyett erő
„Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten;
hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.”
2 Timótheus 1:7

Pál apostol, Isten hűséges szolgája Timótheusnak, fiatal munkatársának írja ezeket a gondolatokat. Timótheus nagyjából harminc éves lehetett. Efézusban teljesítette az Istentől rábízott szolgálatot. Efézus városa az ókorban az óriási lehetőségek városa volt (anyagi és szellemi téren egyaránt). Timótheusnak nem volt könnyű feladat a meghalt és feltámadt Megváltóról bizonyságot tenni ezen a helyen. Az apostol támogatni szerette volna Krisztus fiatal bizonyságtevőjét, s egyben emlékeztetni őt arra, hogy csak úgy tud helytállni szolgálata helyén, ha Annak az erejére (Lélekre) támaszkodik, Aki őt szolgáltra hívta el. Ebben a rövid tanításban négy fontos kifejezést találunk. Ezek azok a pillérek, amelyek a keresztény ember szolgálatát jellemzik.

Az első: a félelem, pontosabb fordítás szerint: félénkség, gyávaság. Isten megváltási tervét nem félénken, gyáván kell képviselnünk, még akkor sem, ha a társadalom előtt nem népszerű a „Krisztus evangéliuma”. A lényeg, hogy mi tudjuk, sőt meg vagyunk győződve arról, hogy Krisztusra lenne szüksége minden embernek ezen a világon. Akkor is, ha ők ezt még nem látják, vagy másként gondolják. Az első tehát a bátorság, a bizonytalanság legkisebb jelét is nélkülöző határozottság Isten oldalán!

A második kifejezés: az erő. Ez az erő nem erőlködés, ügyeskedés, próbálkozás, de nem is erőszakosság, hanem mindent elsöprő hatalom, a dünamisz. Ebből a kifejezésből származik a dinamit szavunk, aminek a jelentését senkinek sem kell magyarázni. A félénkség és gyávaság helyett Isten erővel (dünamisszal) ruház fel bennünket a szolgálatra. Ezzel a határozottsággal és lendülettel kell végeznünk a ránk bízott feladatokat. Mi a győztes oldalon állunk! Krisztus a kereszten legyőzte Sátánt. A küzdelem kimenetele biztos: Isten a győztes! Ezzel a bizonyossággal kell képviselnünk Isten üzenetét. Az embereknek Krisztusra van a legnagyobb szükségük. Ne engedjük, hogy elhitesse velünk a világ azt, hogy ennél sokkal fontosabb, hogy ki a miniszterelnök, vagy milyen mosóport használunk. Ezek mind huszadrangú kérdések ahhoz képest, hogy Krisztussal milyen a kapcsolatunk! Ez az, amit mindennél hangosabban kellene hirdetni! Ennek hirdetéséhez Isten erőt ad (dünamiszt)!

A harmadik kifejezés: a szeretet. Ez a szó a görögben az agapé, vagyis a feltételhez nem kötött, isteni szeretet. Isten hírnökének nem csak az a feladata, hogy a megváltás örömüzenetét mindent elsöprő erővel hirdesse, hanem az is, hogy az emberek felé páratlan, a világban nem tapasztalható szeretettel forduljon. Isten a szeretet. Aki az Ő nevében jár el, csak a szeretet eszközeivel végezheti munkáját. Isten az agapé szeretetről tett bizonyságot, amikor engedte, hogy bűnös emberi kezek keresztre feszítsék fiát, Jézus Krisztust. Ha Isten gyermekei vagyunk, ez a lelkület fog megmutatkozni az emberközi kapcsolatainkban is.

A negyedik kifejezés: a józanság. Szükségünk van a tisztánlátásra, mert körülöttünk minden egyre zavarosabbá válik. Sátán arra törekszik, hogy eltakarja az emberek szeme elől az igazságot. Isten gyermekének nagyon világos látásra van szüksége (lelki látás), hogy pontosan azt tegye, úgy éljen, hogy azzal Istennek szolgáljon, s ne tévedjen vakvágányra. Csak úgy tudunk másokat Istenhez vezetni, ha világosan látjuk a Krisztushoz vezető utat. Ebben segít a Szentírás bennünket: „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.” (Zsoltár 119:105)

Isten legyen segítségünkre, hogy az Isten megismert és megtapasztalt szeretetéről félénkség (gyávaság) helyett, erővel, szeretettel és józansággal tudjunk bizonyságot tenni a környezetünkben élők felé. Ne feledjük: az embereknek Krisztusra van a legnagyobb szükségük, s mi ismerjük Őt!