szombat, május 09, 2009

Belső küzdelem

„Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.”
Pál apostol levele a rómaiakhoz 7. fejezet 18.-25. verse

John Wesley így írja le megtérésének folyamatát egy barátjának :
„9. Egész savannah-i tartózkodásom alatt így vagdostam a levegőt. Nem ismerve Krisztus igazságát, amely a benne a való hit által üdvösséget szerez annak, „aki hiszen Őbenne”, saját igazságomat igyekeztem felépíteni. És minden napon ebben a tűzben emésztődtem. Valóban a „törvény alatt” voltam; jól tudtam, hogy „a törvény lelki”, „megegyeztem a törvénnyel, hogy jó”; sőt, „gyönyörködtem benne a belső ember szerint”. Azonban én „testi” voltam „a bűn alá rekesztve”. Minden napon így kényszerültem kiáltani: „Mert amit cselekszem, nem ismerem; mert nem azt művelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem”. Az akarás azonban megvolt bennem, de a jó végrehajtásának útját nem találtam. „mert gyönyörködtem az Isten törvényében a belső ember szerint”, de egy másik törvény, amely a tagjaimban volt és ellenkezett elmém törvényével, rabul adott engem a bűn törvényének.
10. A bűn megkötözöttségének ebben a gonosz és elesett állapotában valóban szüntelenül harcoltam, de soha nem győztem, Korábban akarattal szolgáltam a bűnnek, most akaratlanul; de most is csak szolgáltam. Elestem, majd felkeltem, azonban újra elestem. Néha leveretve és nagy szorongásban voltam; máskor meg győzedelmeskedtem és örvendeztem. Mert korábbi állapotomban gyakran éreztem a törvény rettenetes előízét, a mostaniban viszont az evangélium vigasztalását. A természet és kegyelem között ez egész harc során, amely most már tíz éve tartott, sokszor menekültem az imádsághoz; különösen amikor nyugtalanságban voltam; s ebben találtam vigasztalást. Ezeket a hitben való élet rövid előfutárainak tekintettem. Azonban még mindig a „törvény alatt”, és nem a „kegyelem alatt” voltam, abban az állapotban, amelyben a legtöbb keresztyén megelégedetten él és hal meg; mert a bűnnel csak küzdöttem, de nem szabadultam meg tőle; nem voltam birtokában a Lélek bizonyságtételének sem, s valójában nem is lehettem; mert nem hit által kerestem, hanem a törvény cselekedeteiből. …
14. Este nagyon kelletlenül mentem el egy társaságba az Aldersgate utcába, ahol valaki Luther Római levélhez írott magyarázatából az előszót olvasta fel. Háromnegyed kilenc körül, mint éppen azt írta le, Isten munkája milyen változást idéz elő a szíven a Krisztusban való hit által, szívemet szokatlan módon átmelegedni éreztem. Úgy éreztem, hogy rábíztam magam Krisztusra, és egyedül csak Krisztusra üdvösségem tekintetében: és bizonyságot nyertem arra nézve, hogy minden bűnömet, az én bűneimet elvette és megszabadított a bűn és halál törvényétől. …
16. …S úgy láttam, hogy főképpen ebben nyilatkozott meg mostani és korábbi állapotom közötti különbség. Minden erőmmel törekedtem, sőt tusakodtam a törvény alatt is és a kegyelem alatt is egyaránt. Akkor azonban gyakran, ha nem is mindig, én győzettem le; most pedig mindig győzedelmes voltam.” (Parókiám az egész világ Wesley János naplója, 37-38, 40,41 oldal)

„De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (Ikor. 15,57)