Válasszatok még ma!
” De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” Józsué 24:15.
Józsué Sikemben szólt utoljára Isten népéhez. A hely történelmi szellemisége megfelelő alapul szolgált a találkozásnak. Itt történt Jahve és Ábrahám közötti szövetségkötés és elkötelezettség megerősítés. Ezen a helyen kap első ízben ígéretet az Úrtól, hogy leszármazottainak adja Kánaán földjét. Ennek emlékére oltárt épített ott az Úrnak. Később Jákób is itt kap egy kritikus esemény után felhívást Jahvétól, amire ő és családja bálványaiktól megszabadulva készültek fel. Izráel idős vezetője nem véletlenül választja ezt a helyet, amelynek két hegyéről csaknem át lehetett látni örökségük egész területét. Még álltak a törvényt megörökítő oszlopok felidézve a honfoglalásban az Úrnak értük vívott harcait és saját esküjüket. Ez újabb szövetségmegerősítés első részeként Isten összefoglalva népe történetét felsorolja mi mindent tett meg értük. A nemzet jóléte, nagysága nem annak erején múlott, hanem a Mindenható kegyelme gazdagságán. Ahhoz, hogy áldásait tovább élvezhessék szükséges volt dönteniük, kit választanak, kit követnek. Visszatérnek atyáik hagyományához, őseik bálványaihoz, vagy választják környezetük befolyására, koruk modern isteneit, de kifejezhetik Jahvéhoz való ragaszkodásukat ezektől való elfordulásuk által, mert fél szívvel nem lehet Istent imádni sem néki szolgálni.
Józsué példája több évezredes bizonyíték: az ember hitben képes arra, hogy megfelelően szemlélve a múltat, a jövőt illetően jó döntéseket hozzon maga, családja és környezete számára. Amikor élete alkonyán visszatekint népe múltjára, látja Isten jóságát ősei kiválasztásában és vezetését történelmük eseményeiben. Annak ellenére, hogy ő is megszenvedte a negyven évig tartó pusztai bolyongást, hite nem gyengült. Mindvégig látta Isten csodáit, mellyel népét megóvta és jóságát, amivel egész idő alatt ellátta és megajándékozta őket. Most amikor végére értek egy útnak és új utak nyíltak előttük, megkérdezi; Hogyan tovább?
Rohanó világunkban az események is felgyorsulnak: a változó társadalmi, gazdasági politikai helyzet; új eszméket, célokat, érdekeket, hatalmi törekvéseket, mozgósit. Új érték, értéktelen-rend, elszegényedett kapcsolatok, érdekkapcsolatok jönnek létre. A megváltozott élethelyzetekben feladjuk, vagy megfosztatunk emberi méltóságunktól is.
Manapság sok törvény rendelet változik, módosul. E miatt bizonytalannak elveszettnek érezhetjük magunkat. Van –e valami állandó, stabil dolog ebben a világban, amely irányt mutat, eligazít, révbe vezet?
Pál apostol bizonyságtétele: „Jézus Krisztus tegnap, és ma és mindörökké ugyanaz” hittapasztalat, amely bármely korban kiállja az idő próbáját!
Jó, egyre sűrűbben feltenni magunknak a kérdést: látom–e Isten vezetését tapasztalom–e szeretetét, irántam való jóságát mindabban, ahogyan mindezidáig vezetett? Ha a múlt csupán mások-okozta teher, ami kifogásokat szül a jelenben, és bénító árnyékként vetődik a jövőre,- akkor nem. De ha a múlt eseményeiért hála tölt el, szeretete motivál másokat szolgáló életre, és a jövő a kilátástalansága ellenére is reménységben vagyunk; – akkor igen. Az is meglehet, hogy csak egy fájó űr, egy megmagyarázhatatlan hiányérzet gyötör, vágy valami új érték után, - ez is kegyelmének munkája. Szent Ágoston ezt így fogalmazta ezt meg: „Magadnak teremtettél Uram és nyugtalan mi szívünk, amíg Benned meg nem nyugszik!”
Életünket sorozatos döntéseink halmaza befolyásolja. Minden nemzedék, minden ember eldönti, hogy kit követ. Naponta választunk hasznos és az igaz, a mulandó és örékkévaló, Isten és a bálványok között. Jézus mindannyiónkat hív: „Kövess engem!” János 1:44. (Pócsi Lászlóné)
