Szívből fakadó hűség

„Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!”
Mózes 5. könyve 6:6-7

Maradjanak a szívemben Isten parancsolatai? Először is, nekem nem a szívem, hanem az agyam tárolja az információkat…

A szív szó értelmet, érzelmet és akaratot jelent. A modern ember ebből a felsorolásból már csak az érzelmeket helyezi a szív tájékára. Pedig kiegyensúlyozottan élni csak akkor lehet, ha ezek mindegyike megvan, és egyensúlyban van. Hiábavaló és kudarcokkal teljes az az élet, amelyik csak érez, de nem gondolkodik. Sok kék seb és vérző fájdalom lesz az osztályrésze az ilyen típusú versenyzőknek. Viszont annak az embernek sem jobb, aki csak gondolkodik, de nem érez. Ilyenkor fenyeget a veszély, hogy kegyetlenül igazságosak, vagy irgalmatlanul műveltek leszünk. Ekkor bár, hogy kevés a sérülés foltja az elkövetőn, de annál több és színesebb az áldozatokon, akik körülötte élnek. Ha pedig valami nagy kegyelem és csoda folytán sikerül az érzelmeket az értelemmel egyensúlyba és békességbe hozni, akkor még mindig van egy veszély, mégpedig, hogy gyenge az akarat. Így csak a légvárak száma lehet sok, a szimpla lépések száma is csak nulla lesz. C. H. Spurgeon szerint „egy szem tett értékesebb, mint egy zsák határozat”. Értelem, érzelem és akarat összetartoznak.

Isten szeretne nekünk üzenni, és ezt elsődlegesen úgy teheti meg, hogy kéri a beleegyezésünket ahhoz, hogy ismertesse velünk a játékszabályokat. Komoly a feladat. Ezt jelzi az is, hogy Istennek a szívünk kell, a teljes valónk. Érzelmestől, értelmestől, akaratostól akar bennünket. Amit szeretne átadni, azt csak úgy tudjuk maradandóan beépíteni az életünkbe, ha érzelemvilágunkat, értelmünket és az akaratunkat, vagyis a döntések üzemanyagát is meghatározza. Ha csak az egyik terület is hiányzik, Isten parancsai (a földi életben nélkülözhetetlen játékszabályok) nem lesznek a mieink.

Isten nagyon jól tudja, hogy mi emberek nagyon feledékenyek vagyunk. Nemcsak öregkorban, hanem minden életszakaszban, a nap minden szakában képesek vagyunk elfelejteni bármit, ami nekünk nem fontos. Isten tudja, hogy ha nem kapunk pontos receptet arra, hogyan is kell megtanulni az isteni törvényeket, akkor biztosan elfelejtjük. A pontos lépések a következők: először is beszélj róla mindig. Ha otthon vagyunk – mert itt kezdődik a kör – mindig olyanok vagyunk, amilyenek igazából, álarc nélkül. Otthon játsszuk a saját szerepünket, máshol valaki másét – azt a szerepet, amit elvárnak tőlünk. Isten azt kéri, hogy kezdjük otthon az Ő törvényeinek az ismételgetését. De nem elég csak otthon, hanem ha otthon ez van a szívedben és a szádban, akkor el fogod mondani akkor is, ha kilépsz a házad küszöbén. Helytől és időtől független dolog Isten parancsolatairól beszélni. Otthon és mindenhol máshol is alkalmas beszélni Isten parancsolatairól, de az idő sem szab korlátot neki: lehet felkelés után, de lefekvés előtt is közvetlenül.

Ismételgesd azokat – kér minket Isten, mert tudja, hogy nekünk nem elég csak egyszer az életünkben erről beszélni, hanem mindig kell. Csak olyan jelenségek vesznek bennünket körül, hogy ha erről elfelejtkezünk, akkor a körülmények mindent meg fognak tenni azért, hogy az isteni parancsok ismételgetésére egyáltalán ne legyen időnk.

Tegyünk meg mindent azért, hogy ez legyen életünk mozgatórugója: Annak az Istennek a parancsolatairól beszélni, Aki úgy szerette ezt a bűnös világot, hogy adott. Ezért a kimondhatatlanul hatalmas Ajándékért cserébe – Akit úgy hívnak, hogy Jézus Krisztus – csak ennyit kért viszonzásul. Ennyit megtehetünk…