”Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim. Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.”
(Zsoltárok könyve 16,7-8)
Tudományos kutatási eredmények bizonyítják, hogy az álomnak rendkívül fontos jelentősége van lelki egyensúlyunk megőrzésében. Anélkül, hogy számomra ismeretlen tudomány területére tévednék, meg kell jegyeznem, hogy Isten mindannyiunkba beépítette ezt a nagyon fontos túlnyomás elleni szelepet. Ki ne ébredt volna fel még örömmel tele egy-egy mély nyomot hagyó éjszakai álom után? Vagy érdemes belegondolni, hányszor tolult fel a tudatalattinkból álmok formájában olyasmi, amivel mi magunk sem szembesültünk még addig.
Egy másik zsoltárban, a 127,2-ben így olvasunk az álmodás jelentőségéről: ”Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.”
Jómagam a számát sem tudom, hányszor kaptam megerősítést, útmutatást, intést, álmokon keresztül. Ebben a nagymamám a csúcstartó, akinek az Úr szinte minden fontos, saját életvezetésével kapcsolatos kérdésben tanácsot adott.
Emlékszem arra az esetre, amikor egy házaspár csúnyán kihasználta őket (nagyszüleimet). A szóban forgó álomban, két kisebb méretű kígyó tartott nagymamám felé, láthatóan azzala szándékkal, hogy megmarják. Mama a keze ügyében lévő táskával ártalmatlanítani tudta őket.
Mindennek azért volt jelentősége, mert a szóban forgó házaspár a kegyesség látszatába bújtatva igyekezett kihasználni vendégszeretetüket, óriási anyagi terhet rakva mamáékra. Ő jószívű lévén eleinte észre sem vette, hogy csúnyán ki akarják használni. Jóindulatú emberektől kapott figyelmeztetést. Nem akarta elhinni, hogy jóravaló keresztény emberek tehetnek ilyesmit, de az Úr ezzel és egy másik hasonló álommal "tanácsolta", meggyőzte a fennálló helyzet tarthatatlanságáról.
Akkor is az volt a tanulság számomra, és most is úgy látom, hogy Istennek különös gondja van az övéire. Ő minden rendelkezésre álló eszközzel azon dolgozik, hogy örömet szerezzen nekünk. Nagymamám szavaival élve „tanácsoljon és vezessen”.
Áldott legyen érte!
