szerda, április 29, 2009

Mennyei otthonunk

„Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.”
(Pál első levele a Korinthusiakhoz 2. fejezet 9. vers)
A Szentírás egyik legfontosabb tanítása, hogy nemsokára e bűnökkel szennyezett földi körülmények helyett Isten új eget és új földet ajándékoz nekünk. Egy olyan földet, ahol „Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel.1:4)

Ám amilyen csodálatos ez az ígéret, legalább annyira titokzatos is. Hiszen ahogy az éden kertjéről sem tudjuk, hogyan is nézett ki pontosan, úgy a mennyországról is csak szegényes sejtésünk lehet. A Szentírásból nem derül ki, lesznek-e ott földrészek, szigetek, milyen színűek lesznek a virágok, milyen és mekkora állatok lesznek ott? Sőt egyáltalán mi emberek, milyenek leszünk külsőleg?

Valaki azt mondja; angyallá válunk, szárnyunk lesz, mások szerint az édeni állapotokat állítja vissza az Úr. De bárki bármit mond, kinyilatkoztatás hiányában csak az Örökkévaló ismeri, ami készül.

Hogy miért övezi ekkora titok ezt a mennyei otthonunkról szóló reménységet? Azért, mert Jézus vágya, hogy ne az ott levő dolgok, hanem az Ő személye miatt vágyjunk oda.

Gyermekkoromban, mikor szüleim egy hosszabb út után hazaérkeztek, első utam gyakran a táskákhoz és bőröndökhöz vezetett. Az érdekelt leginkább, hogy mit hoztak és nem az, hogy megérkeztek. Most, mikor csak ritkán látjuk egymást, nem az a lényeg mit hoznak, hanem hogy legyenek.

Mégis hányszor vagyunk mi is lelkileg gyermekek, akiket jobban érdekel, hogy milyen jutalom jár azért, ha elfogadjuk Jézust, ha betartjuk kéréseit és szeretjük társainkat. Jó lenne felnőni végre és nem ’azért’ szeretni Jézust, hanem ’csak’.

Jegyesek oktatásakor, mikor rákérdezek; És hol fogtok lakni? A legtöbb esetben a válasz: padlásszoba a szülőknél, egy alig garzon a város szélén, akár egy sátor, csak együtt legyünk! Hisz az otthon ott van, ahol az, illetve azok vannak, akiket szeretünk.

Így a kérdés nem az: milyen lesz a mennyország, hanem hogy Jézus ott lesz-e? S ha a szoros szövegösszefüggésben értelmezzük Pál kijelentését, nyilvánvaló, hogy itt ő sem a mennyei otthonról beszél, hanem Jézusról, és az Ő szeretetéről, melyet oly kevesen ismernek fel. De „nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által.” (1Kor. 2:10)

Én ma azért imádkozom, hogy Te, aki e néhány gondolatot elolvasod felismerhesd Jézusban az Istent, aki azért halt meg Érted, hogy mikor visszatér Veled lakhasson.
„Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.”