Szabadon a bűntől
„Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet.”
Rómabeliekhez írt levél 6:22
A szimbólumoknak nagy ereje van. Kifejeznek valamit. Emlékeztetnek, reményt adhatnak. A szabadságnak is vannak szimbólumai. Szinte minden nemzet használ valamilyen szimbólumot, melyek a szabadáguk elnyerésére emlékezteti őket. Egy szobor, egy oszlop, egy tér vagy emlékmű. Szinte bármi lehet. A lényeg, hogy emlékeztessen a dicső múltra, a hősökre, áldozatokra, a győzelemre.
A keresztények „szabadság-szobra” az a kereszt, melyen Jézus függött, ahol a bűn rabszolgaságából megváltott.
A szabadságnak ára van. Egy rabszolga önmagát képtelen megszabadítani. Nincs lehetősége, nincs hatalma, nem tud annyit dolgozni, hogy keresetéből megváltsa magát, mivel vagy ingyen, vagy éhbéren dolgoztatja gazdája. A szabadságát tehát valaki másnak kell megváltani, egyébként semmi esélye nincs.
Sátán – a világ legnagyobb rabszolgatartója – mivel valódi hatalommal nem rendelkezik, ezért csalással, megtévesztéssel tartja fogva övéit. Elhiteti az emberekkel, hogy az az igazi szabadság, amit ő kínál fel. Múló örömöket, felelősségtől, szabályoktól mentes életet ajánl, megad bizonyos dolgokat, melyek hiúságunknak, önző természetünknek tetszenek. Mindeközben észre sem vesszük, hogy „luxusbörtöne” foglyai vagyunk.
A Biblia azt mondja, hogy Krisztus kiszabadított a bűn (Sátán) rabságából. A végtelen nagy árat is kifizette minden emberért.
A kérdés az, hogy mihez kezdünk ezzel a szabadsággal. Tudjuk-e elfogadni, értékelni, megélni ezt az új életet, vagy visszasírjuk a „húsos fazekakat”?
Az Egyiptomból szabadult izraeliták, bár jogilag szabadok voltak, szívükben még mindig szolgák maradtak. A hosszú vándorlás ideje alatt próbálta velük Isten megértetni, hogy mi az ő szabadító tervének a lényege. A Bárány vére által megtapasztalták a megtisztulást, a bűnterhektől való megkönnyebbülést. A szolgálat közben egyre közelebb kerültek Istenhez, végül Isten bevitte őket az ígéret földjére.
Ma is ezt teszi velünk Isten. Szabaddá tesz, vezet a megszentelődés útján végül bevisz az országába. Pál ezt akarja olvasóiban tudatosítani. Higgyük el, hogy Krisztusban valóban szabadok vagyunk a bűntől. Ha pedig ez így van, tanuljunk meg élni ezzel a lehetőséggel, hogy Isten hű szolgái lehessünk.
