Meggyógyít az Úr
„Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!”
„Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!”
Ézsaiás 57:18-19
Ézsaiás könyvének 57. fejezete Isten feddő beszéde, a tőle elpártolt népe iránt. A nép felcserélte az igaz Isten imádatát a bálványokkal, elhagyta Urát a haszonlesés miatt. A fejezet elején Isten elmondja panaszát népe bűnös cselekedetei miatt. Isten haragját tükrözi az is, ahogyan népét megszólítja: „Jöjjetek csak ide, ti boszorkányivadékok, te hűtlen, parázna fajzat!” (3. vers). Az Úr feltárja népe előtt, hogy a bálványok – akikben most bíznak, nem tudnak majd segíteni rajtuk a nyomorúság idején: „Én tudom megmondani, hogyan boldogulsz. De amit te csinálsz, az nem használ neked. Ha segítségért kiáltasz, tud-e rajtad segíteni bálványaid tömege? Valamennyit fölkapja a szél, a szellő is elsodorja. De aki hozzám folyamodik, az örökli az országot, és részt kap szent hegyemen.” (12-13. vers)
Miután szembesítette népét esztelen és bűnös tetteivel, az ember azt várná, hogy kitölti rajuk haragját. Ezzel szemben ezt olvashatjuk: „Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam.” (16. vers). Isten megkönyörül népén, s nem törli el őket haragjában. A jogos büntetés végrehajtása helyett azt tervezi, hogy eltávolít népe útjából minden akadályt, ami bűnre csábíthatja őket. Így olvassuk: „Ezt mondja: Töltsétek, töltsétek, egyengessétek az utat, vegyétek el népem útjából, amiben megbotolhat!” (14. vers)
A legszebb ebben a szakaszban az, hogy Isten ugyan tökéletesen tudatában van népe görbe útjainak, akik elpártoltak Tőle és a maga eszén jártak (17. vers), mégis szeretettel válaszol hűtlenségükre. „Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt.” Az Úr közösséget vállal ezzel a néppel, mert bűnbocsátó szeretetével akarja őket gyógyítgatni. A Mindenható szándéka az, hogy a gyászolóknak vigasztalással, a bűnbetegeknek gyógyítással, a zúgolódóknak és elégedetleneknek hálaadással, a háborúságban élőknek békességgel fizet. A szövegben kétszer is elhangzik a „meggyógyítom őt” kifejezés. Ez arra utal, hogy az Úr eltervezett szándéka, hogy népét kigyógyítása a haszonlesésből, vagy ahogyan Károli Gáspár fogalmaz a telhetetlenségből adódó hűtlenségből (lásd még: 1Tim 6:10).
Az Úr útja tehát a gyógyítás, a reménység, a bűnbocsánat útja. A zsoltáríró ezt így fejezte ki: „Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.” (Zsoltár 103:10). Ő gyakorolja magát azokban, amelyekre bennünket is tanít: „Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.” (Róma 12:21)
Isten jósága, bűneink miatti jogos haragjának csillapodása nem jogosít fel bennünket arra, hogy továbbra is bűnben éljünk. „Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?” (Róma 2:4). Adjunk ma hálát Istennek azért, hogy kegyelmes hozzánk, hogy szeret és elfogad méltatlanságunk ellenére is. Ne éljünk vissza jóindulatával és szeretetével, hanem kérjük tőle, hogy segítsen hozzá hűséges életet élni. Ez az Ő útja, ez az üdvösség útja!
