A gyógyulás ígérete

Menj vissza és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: Azt mondja az Úr, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam a te imádságodat, láttam a te könyhullatásidat, ímé én meggyógyítlak téged, harmadnapra felmégy az Úr házába;


Királyok második könyve 20:5

Jó reggelt és szép napot! Ugye, milyen csodás útravalót adott ma az Úr!?
Több üzenete is van, de válasszunk ki csak egyet.
Látom, ahogy felsóhajtasz, és azt mondod: más világ volt akkor, egészen más. No meg ez az Ezékiás nagyon magas szinten állt lelkiekben. Ő igazán megérdemelte. De most már nem történik ilyesmi, meg aztán meg sem érdemelnénk, mert hol vannak ma olyan emberek, mint ez a szent éltű király?


Igaz, hogy más világ van, de ugyanaz az Isten.
Amikor Isten megindokolja, hogy miért gyógyítja meg a királyt nem tesz említést jó cselekedeteiről, a reformról, amit végrehajtott. Csupán annyit mond, hogy „meghallgattam imádságodat, láttam könnyhullatásodat!”


Egy oka volt, amiért Isten meggyógyította: Ezékiás nyomora, amiből a kimenekülést kérte.
Vannak gondjaid? És imádkozni tudsz? Mondd el Istennek, hogy mi a gondod, mi a betegséged. Jézus ugyanaz, mint Aki számtalanszor szánalomra indult, látva a különböző emberek vagy akár tömegek szükségletét, nyomorát.


Legnagyobb betegségünk a bűn. Halálos betegség. Nekünk is elmondhatja a próféta, hogy „meghalsz”. Noha fizikai betegségből néha nem kapunk gyógyulást, de a bűnbetegségből mindenképpen – ha Istenhez fordulsz, és kéred a bocsánatát.


Mi a jele, hogy meggyógyulsz? Nem Akház napórája, hanem Jézus Krisztus keresztje. Azt üzeni, hogyha kéred, meggyógyulsz.


Teljes gyógyulást kívánok!


Gyürüs István

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet