A jónak tűnő út veszélye

" Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet."
Példabeszédek 14, 12 (új prot.ford.)

Egyszer olvastam egy emberről, aki Alaszkában útnak indult egy téli havazás idején. Ahogy ment a nagy hóban egyre jobban azt vette észre, hogy rendesen eltévedt, és nem tudja merre van a helyes irány. Kétségbeesésében Istenhez imádkozott: mutasson neki utat a legközelebb vonatállomás felé, ami egy kis hegyi faluban volt. Ahogy tovább ment egyszer csak egy hangot halott, ami azt mondta: "Fordulj Észak felé". Ez az irány teljesen más irányban volt, mint amerre ő haladt, ezért arra gondolt, talán mégse kellene arra fordulni. Ahogy tovább sietett a nagy hóban, egyre többet hallotta a hangot: "Fordulj Észak felé!" , "Fordulj Észak felé!". Végül engedett a hangnak és Észak felé fordult. A nagy hóban egyre nehezebb volt már a menetelés, szomjas is volt, és úgy érezte az éhségtől mindjárt elájul. Végül megpillantott egy kis faházikót, amelyet annyira betemetett a hó, hogy utat kellett vágni a nagy hóban, ahhoz, hogy be lehessen jutni a házba. Végre bejutott a házba. A szobában nem volt egyedül. Ott feküdt egy törött lábú ember, aki lassan megfagyott étlen- szomjan a nagy hidegben, mivel mozdulni sem bírt. A mi emberünk talált a kunyhóban néhány fadarabot, amiből gyorsan tűzet lehetett rakni és máris lobogott a tűz. Majd havat olvasztott és inni adott a megsebesült embernek, aki elmondta, hogy merre találja a legközelebbi falut. Indulás előtt megrakta még egyszer a tüzet, hogy meleg legyen és útnak eredt. Így jutott el az állomásra, ahonnan segítséget küldött a kunyhóban rekedt embernek, akik aztán ellátták a sebesültet.

A történet az útkeresésről szól. A régi időkben nem létezett GPS, nem volt Google Earth, s közelekedni sem volt ilyen egyszerű, mint a mostani globalizált világunkban. A fenti történetben nemcsak ennek az embernek az életét mentette meg Isten, hanem rajta keresztül a kunyhóban fekvőét is. Íme mennyire fontos az ösvény megtalálásában Istent is segítségül hívni.

Amikor Isten megszólal, gyakran olyan utasításokat ad, ami első hallásra örültségnek, és logikátlannak tűnik. Miért? A materiális világban élő ember hajlamos arra, hogy amikor Istenhez fohászkodik (jó esetben) bizonyos paramétereket is ad a választ illetően. Imádkozunk útmutatásért, de ha Isten nem úgy válaszol, ahogy elképzeltük, akkor lázadozunk és elvetjük azt. Isten szándékai és tervei legtöbbször homlok egyenest ellenkeznek a mieinkkel. Ilyenkor szoktunk lázadozni, értetlenkedni. Isten azonban, ha kell többször is szól hozzánk a nagy hóviharban. Ésaiás 55, 8- ban azt Isten azt mondja, hogy
"Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr!"

Van olyan út, ami helyesnek tűnik, mégis halálba vezet. Ez az Isten nélküli út. Járhatok percre pontosan a gyülekezetbe, és adhatok adományt, de ha Isten nélkül teszem, vagyis nincs élő kapcsolatom Vele, akkor az út végén nem vár más, mint a halál. Salamon nagy bölcsességet mond el ebben a versben, hiszen a saját bőrén tapasztalta ennek az igazságnak az árát. Ember szemében jónak tűnik pl. diplomáciai kapcsolatokat létesíteni más nemzetekkel, de ennek is és az ehhez hasonló döntéseknek más oldala is van.

Az Isten útján olyan élmények várnak ránk, amiket előre nem látunk, azaz nincsen forgatókönyv róla. Azért bízhatunk ma Istenben, mert bármilyen élethelyzetbe kerülünk Ő ott van, és kész0 irányítani minket. Engedjünk annak a hangnak, ami "Észak felé" akar téríteni bennünket, válasszuk az Isten által kijelölt utat. Számomra eddig mindig csodálatos meglepetéseket rejtegetett az Isten útja, bármikor csak azt választottam. Visszanézek és azt mondom magamban: megérte! Megérte, mert a szolgálat útja, amin keresztül Isten a menny felé vezet minket, nem mentes ugyan a hóviharoktól, de tudhatjuk: a biztos cél felé haladunk. Kérj Istentől jó fület, hogy ma is odafigyelj az Ő életmentő szavára!


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet