Az Ige világossága
„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.”
(Zsoltárok könyve 119:105)
2008. a Biblia éve volt. Nem tudom milyen eredményekkel zárult, mindenesetre felemás érzéseim voltak/vannak az ilyen kampányokkal kapcsolatban. A legtöbb egyház próbálta meglovagolni a nagy hírveréssel járó közfigyelmet és programokat szerveztek ezzel kapcsolatban. Bár én magam is több helyen, több alkalommal szóltam Isten Igéjéről a Biblia évére utalva, mégsem éreztem átütő eredményét.
Talán türelmetlen voltam? Vagy túl naiv? Vagy az emberek többsége áll túlságosan távol a Biblia világától? Vagy lehet, hogy a Biblia évét meghirdető egyházak sem veszik elég komolyan a Szentírás szavait?
Néhány idézet a Bibliával kapcsolatban a „gyerekszáj” kategóriából:
- „A zsidó egyházi zene legismertebb tekintélye Palesztina volt.”
- „A Bibliát Guttenberg találta fel.”
- „Villon fő műve az Ótestamentum.” …
Vagy álljon itt egy (valószínűleg egy józan ateista) néhány gondolata, aki arról elmélkedik, hogy mi történne a katolikus egyházban, ha komolyan vennék a Biblia szavait:
„A katolikus egyházfő megtér a bűneiből, és felnőttként teljes alámerítkezéssel megkeresztelkedik. Utána, hogy megtarthassa püspöki tisztségét, megnősül. Hogy öregkora ellenére példát mutathasson gyermekei nevelésével, örökbe fogad néhány árvát. Ezzel egyidőben lemond a Bibliában sosem volt pápai rangjáról, és bocsánatot kér az egész világtól a bő másfélezer évnyi teológiai és lelki félrevezetésért. (…)
Az elkötelezett hívők viszont egyrészt felvidámodnak attól a tudattól, hogy ők egyben papok és szentek is, viszont rájönnek, hogy ehhez előbb meg kell térniük és meg kell keresztelkedniük, ugyanis a csecsemőként történt meglögybölésük még tisztasági fürdőnek sem volt nevezhető, nemhogy biblikus keresztelőnek. A templomokban a Tízparancsolatot kicserélik az eredeti bibliai Tízparancsolatra, és ennek hatására a Mária szobrok és egyéb „szent”-képek eltávolításával a bálványimádást is megszüntetik. Az emberek kezdenek megszabadulni a századok alatt rájuk kényszerített képmutató vallásosságtól és egyre őszintébbek, egyre boldogabbak kezdenek lenni...”
Nem akartam senkit sem megsérteni ezzel az idézettel, de minden egyháznak és minden személynek érdemes lenne végiggondolni, hogy mi történne, ha komolyan vennénk a Bibliát… Ha valóban úgy kezelnénk, ahogy a zsoltár említi: lépéseinket megvilágító lámpásnak.
A Biblia emellett, hogy kinyilatkoztatja számunkra Istent, és a mennybe vezető utat, az élet legapróbb dolgaiban is eligazítást ad.
Az emberi sorsok, példák, történetek; az Istentől jövő egyenes beszédek nem hagynak bizonytalanságban. Megismerhetjük az emberi lét kezdetét, értelmét, célját. Segítséget, vezetést kapunk napi döntéseinkhez. Reményt, vigasztalást és örömöt találunk a Bibliában.
Lehetne még folytatni a sort, és „reklámozni” a Bibliát, de lényeg mégis az: komolyan vesszük-e, vagy ha úgy tetszik megéljük-e a Biblia vallását? „Mert az Istennek beszéde élő és ható…” Mennyire hatja át a te életedet?
