Törvénykezés az Úrral

„Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az ÚR. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.”
Ésaiás próféta könyve 1:18

Nem mindennapi ajánlat – mondhatjuk. Ez azonban így nem is igaz, mert egy bizonyos ideig – egyéni szinten, amíg az ember él, vagy globálisan, amíg a kegyelmi idő le nem zárul – Istennél ez a mindennapi ajánlat. Istennél ez a természetes. Bíborpiros bűnök helyett hótiszta makulátlanság. Mindezt egy olyan népnek, akikről Isten szomorúan állapítja meg, hogy míg az ökör megismeri a gazdáját, addig ez a nép, akinek ilyen Istene van, nem ismeri fel, sőt nem is érti meg Istent.

A színek világában fordítva könnyebb. Fehérből pirosat minden nehézség nélkül a vásznon elérni nem művészet. Fordítva majdnem lehetetlen. A menny világában is volt egy majdnem lehetetlen helyzet, amikor az ember bűnbe esett, és egyedül Isten tudta, hogy ezt a vírust teljesen el kell távolítani, különben mindent megfertőz. Ezt a majdnem lehetetlen eredményt csak Isten Fiának halála tette lehetővé.

Semmi nincs, amit Isten gyűlölne, egyedül a bűn, de semmi sincs, amit jobban szeretne Isten, mint az az emberiség, akikért Jézust a legszörnyűbb halálba adta. Ennek az emberiségnek kínálja Isten a teljes makulátlanságot. Minket mindennél jobban szeret, ezért tiszteletből, szeretetből és hálából nem öltözhetünk a bűn piros ruhájába, ami az egyetlen, amit Isten gyűlöl.

De miért kellene vitába szállni, vagy törvénykezni? Mert mi többször mondjuk, hogy bűnösek vagyunk, minthogy igénybe vennénk a tökéletessé tevő szérumot, Isten Fiának vérét. Inkább mondjuk, hogy a bűn tette bennünk, minthogy Arra néznénk, aki megsebesíttetett a mi vétkeinkért. Istennel ilyenkor vitatkozunk, mert Ő azt mondja, hogy nincs olyan piros bűn, amit Ő ne tudna hófehérré tenni, nincs olyan mély bűn, amiből Ő ne tudna felemelni. Lehet, hogy abba kellene hagynunk a vitát és hinni ennek az Istennek?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet