Sokat akar a szarka, de…
„Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.”
(Jeremiás könyve 23, 23-24)
Nagy birodalmakra éppúgy, mint az egyes emberre igaz, hogy addig lehet sikeres vállalkozásában, amíg helyesen ítéli meg önmagát. Abban a pillanatban, amikor felül, vagy alul értékeli a szerepét, potenciális vesztessé lép elő. Ez az örökérvényű igazság az élet minden területére igaz. Nincs kivétel. Aki elszáll, az kiszáll a „játékból”.
Nem okozna nehézséget összegyűjteni akár egy tucat élt, vagy élő közéleti „nagy” embernek a történetét, akik csúfos véget értek, mert nem tudták elhelyezni magukat az élet sakktábláján.
Azonban álljon itt örök figyelmeztetésként Lucifer, a menny egykori első számú angyala bukásának rövid története E.G.White tollából.
„A mennyei tanácskozó testületek kérlelték Lucifert. Isten Fia elétárta a Teremtő nagyságát, jóságát és igazságosságát, valamint törvényének szentségét és változatlanságát. A menny rendjét Isten állapította meg; és ha Lucifer eltér attól, meggyalázza Alkotóját, magát pedig romlásba dönti. De a végtelen szeretettel és irgalommal adott figyelmeztetés csak ellenállást keltett. Lucifer hagyta, hogy a Krisztussal szembeni féltékenység eluralkodjék rajta, és még elszántabb lett. A maga dicsőségétől eltelve elsőbbség után vágyott. Lucifer a neki adományozott magas méltóságot nem tartotta Isten ajándékának, és nem volt hálás érte Teremtőjének. Büszkélkedett fényességével és magasztos helyével. Istennel egyenlő akart lenni. "Miért legyen Krisztus az első? - kérdezte ez a hatalmas angyal. - Miért megbecsültebb Ő, mint Lucifer?" Először Lucifer maga sem látta, hova sodródik. Nem volt tisztában a saját érzéseivel. De amikor bebizonyosodott, hogy elégedetlenségének semmi oka nincs, már tudta, hogy tévedett, hogy Isten kívánalmai jogosak, és ezt az egész menny előtt be kell ismernie. Ha ezt megtette volna, megmenthette volna önmagát és sok angyaltársát. Ekkor még nem számolta fel teljesen Isten iránti hűségét. Elhagyta ugyan oltalmazó kérubként betöltött helyét, de ha elismerve a Teremtő bölcsességét, vissza akart volna térni Istenhez, és örömmel vállalta volna az Isten csodálatos tervében neki szánt helyet, újra elfoglalhatta volna tisztét. De büszkesége nem engedte meghódolni. Elszántan védte a maga álláspontját, bizonygatva, hogy nincs szüksége bűnbánatra, és teljesen belevetette magát az Alkotója elleni nagy küzdelembe. „
Nagy küzdelem, A bűn eredete
Nem elég a szörnyülködés. Jöjjünk az Úrhoz ma is hálaadással és tegyünk le őhozzá minden értékünket, szolgáljuk Őt teljes szívből.
Vagy így teszünk, vagy elveszünk!
