Köszönet a testvéri segítségért

13Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. 14Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban. 15Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor eltávoztam Macedóniából, az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem állt velem kapcsolatban, csak ti egyedül, 16mert egyszer-másszor Thesszalonikába is küldtetek szükségleteimre. 17Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. 18Átvettem mindent, és bővelkedem. El vagyok látva, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek. 19Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.
(Flippibeliekhez írt levél 4, 13.-19.)

Pál apostolt sokszor úgy képzeljük el, mint aki magányos harcosként végzi az evangélium hirdetését távoli tájakon. De ez a kis levélrészlet is elárulja mennyire közösségben munkálkodott, és mennyi segítőre számított a munkája során.

A filippibeli keresztények nagyon hálásak voltak az apostolnak és nem felejtették el, hogy testi fenyítéket és a börtönt is elviselte csakhogy a Krisztusnak megnyerje őket. Számukra az apostol segítése csak csekély viszonzása volt annak a nagy ajándéknak, amit Pál apostol közvetítésével Krisztusban kaptak. Azzal, hogy adományokat küldtek a rászorulónak nem, hogy nem lettek szegényebbek, hanem inkább gyarapodtak. A gyarapodás itt elsődlegesen a lélek finomodását jelenti, mert az együttérzés gyakorlása mindig formálja, és még érzékenyebbé teszi a lelket. Az adakozás, a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a szívesség, a jóság, a hűség, a szelídség, és az önmegtartóztatás mélyebb megélését teszi lehetővé az ajándékozó részére, aki így hasznára sokasodó gyümölcsöt terem. Az adományozott pedig azon túl, hogy szükségeiben megelégítik, biztosítást nyer a testvérek együttérzéséről, tudhatja, hogy nincs egyedül, és hogy vannak, akik gondolnak rá, támogatják – lélekben és testben egyaránt. Így az adakozó és adományozó között nem egy alá és fölérendelt viszony alakul ki, hanem egy szorosabb szeretet kötelék. Elvégre adni lehet úgy, hogy nem szeretetünk, de szeretni nem lehet úgy, hogy ne adnánk.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia