Az igazi segítség forrása
„Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.”(Jeremiás próféta könyve 29,12)
Segítséget kérni nehéz. Nehéz, mert amikor segítségre szorulunk, mindennél jobban tudatában vagyunk kiszolgáltatott állapotunknak. A legszívesebben az Istentől is csak kölcsönt kérnénk, egy kezdeti lökést, amely elindít bennünket a jó úton, hogy azután majd saját erőnkből vívjuk ki az érdemeket. Éppen ezért fűzi hozzá Isten a „ha segítségül hívtok” felszólításhoz, hogy „és állhatatosan imádkoztok.” Nem ahhoz kell ugyanis az állhatatosság, hogy Isten meghallgassa imánkat, hanem ahhoz, hogy miután meghallgatta, ne feledkezzünk meg arról, hogy minden, amink van, azt kaptuk – legyen az erő, egészség, tehetség, család, barát, munka, egyszóval minden. „Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1. Kor. 4: 7). Ily módon, minden nap Isten segítségére szorulunk, mert magunktól még azt sem tudjuk megtartani, amit Istentől kaptunk. Ami azt illeti, az állhatatosság terén szorulunk leginkább Istenre. Ezért csatlakozom Pál imájához: „Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és a Krisztus iránt való állhatatosságra” (2. Thessz. 3: 5).
