Komoly meghívás
"A Lélek és a menyasszony így szól: „Jöjj!” Aki csak hallja, az is mondja: „Jöjj!” Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!"
"A Lélek és a menyasszony így szól: „Jöjj!” Aki csak hallja, az is mondja: „Jöjj!” Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!"
Jelenések könyve 22:17
„A királynő találkozni akar Önnel!” - mondta zihálva a szolga. A báró és felesége gyorsan öltözni kezdett. Felvették legszebb ruhájukat és megigazíttatták a parókájukat a szolgahaddal. Amikor mindennel elkészültek, elindultak a palota felé, de csak a hallig jutottak. Az ajtó nyílt, és maga a királynő lépett be rajta. „Fenség! Ön itt?” - rebegték zavarodottan.
Nos, hasonló helyzetben mi is meglepődnénk. Valaki meghív, aztán maga lép be hozzánk? Amikor Isten hív bennünket, akkor készülhetünk a meglepetésekre! Így szól a Biblián keresztül: „Jöjj!” Végül kiderül, hogy: „Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.” (Zsoltárok könyve 139:7-12) Vagyis nincs olyan hely sem időben sem térben sem minőségben, ahol Isten ne lenne ott! Ő maga, a Világegyetem Királya lép be az emberi életbe. Ott volt Ádámmal és Évával a kertben, ott volt Mózessel a pusztában, Jóbbal a szemétdombon, ott volt a három ifjúval a tüzes kemencében. És itt volt Jézusban velünk emberekkel, és elment a legvégsőkig: a halálig.
Miért hív akkor a Lélek által? Mert nem mindegy számára, hogy mi hol vagyunk! Már így kereste az embert a kezdetben is: „Hol vagy?” A kérdés nem arról szól, hogy Isten ne tudta volna, melyik bokor mögött és melyik fügefalevél mögött rejtőzködik Éva és Ádám. Inkább arra próbálta rávenni őket, hogy nézzenek körül, és gondolják meg, tényleg ott karnak-e lenni lelkileg, ahová jutottak. Hiszen „az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.” Ott akarnak-e lenni a félelemben, a tettetésben, a bujkálásban, az elmúlásban, a bűnben.
Isten aki elhív, el is jön értünk. Magához vesz bennünket lélekben és térben egyaránt. Hív új életre: szeretetre, örömre, békességre, tűrésre, szívességre, jóságra, hűségre, szelídségre, mértékletességre. Hív örök életre és egy jobb világra – és ezért még tenni is kész: belép újra a világunkba! Mert a Lélek és a menyasszony hívására - „Jöjj!” - nem csak mi felelünk, hanem Jézus is: "Bizony, hamar eljövök" (20.vers) Ez az igazi meglepetés! Készen vagy erre ma?
Nos, hasonló helyzetben mi is meglepődnénk. Valaki meghív, aztán maga lép be hozzánk? Amikor Isten hív bennünket, akkor készülhetünk a meglepetésekre! Így szól a Biblián keresztül: „Jöjj!” Végül kiderül, hogy: „Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.” (Zsoltárok könyve 139:7-12) Vagyis nincs olyan hely sem időben sem térben sem minőségben, ahol Isten ne lenne ott! Ő maga, a Világegyetem Királya lép be az emberi életbe. Ott volt Ádámmal és Évával a kertben, ott volt Mózessel a pusztában, Jóbbal a szemétdombon, ott volt a három ifjúval a tüzes kemencében. És itt volt Jézusban velünk emberekkel, és elment a legvégsőkig: a halálig.
Miért hív akkor a Lélek által? Mert nem mindegy számára, hogy mi hol vagyunk! Már így kereste az embert a kezdetben is: „Hol vagy?” A kérdés nem arról szól, hogy Isten ne tudta volna, melyik bokor mögött és melyik fügefalevél mögött rejtőzködik Éva és Ádám. Inkább arra próbálta rávenni őket, hogy nézzenek körül, és gondolják meg, tényleg ott karnak-e lenni lelkileg, ahová jutottak. Hiszen „az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.” Ott akarnak-e lenni a félelemben, a tettetésben, a bujkálásban, az elmúlásban, a bűnben.
Isten aki elhív, el is jön értünk. Magához vesz bennünket lélekben és térben egyaránt. Hív új életre: szeretetre, örömre, békességre, tűrésre, szívességre, jóságra, hűségre, szelídségre, mértékletességre. Hív örök életre és egy jobb világra – és ezért még tenni is kész: belép újra a világunkba! Mert a Lélek és a menyasszony hívására - „Jöjj!” - nem csak mi felelünk, hanem Jézus is: "Bizony, hamar eljövök" (20.vers) Ez az igazi meglepetés! Készen vagy erre ma?
