Isten országa kincs
„Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres.”
Máté evangéliuma 13:45
Vannak olyan tárgyak a gyermekkorodból, amihez emlékek fűződnek? Számomra a legrégebbi örömteli emlék talán a gokartom. Ma is világosan rajzolódik ki előttem a varázslatos doboz a Trabantunk hátsó ablakában. Egy sárga vázas gokart képe volt látható rajta. A szüleim szerint nagyon vágytam rá, és a kérdésre, hogy mit akarok, egyre csak azt hajtogattam elutazásuk előtt: „gokajtot, gokajtot”. Nagy kincs volt akkoriban egy gokart: csodájára jártak az utcabeli gyerekek. Nem feledkezhetem meg az első tolltartómról sem, amire annyira büszke voltam. Aztán eszembe jut egy kicsiny kulcstartó, ami igazából egy foszforpatronos pisztoly, vagy inkább mordály volt. Sokat nézegettem a kirakatban, mire összegyűjtöttem rá a zsebpénzt, és a kezembe vehettem. Akármennyire különbözőek is ezek a tárgyak, egy közös van bennük: már nincsenek meg. Valami, ami egykor olyan sokat jelentett, idővel elértéktelenedik. Elvesztek, elajándékoztam, kidobtam őket.
Úgy tűnik, mintha az ember csak azért nőne fel, hogy kicsit nagyobbra cserélje a kívánság tárgyát. Többé nem tolltartó vagy gokart az, ami után ácsingózik, hanem mobiltelefon meg autó és ház. Meg még nagyobb: kaland, szerelem, öröm, hírnév, vagyon, gondtalanság, titkárnő... Mintha örökké keresgélnénk! Mintha valami mindig hiányozna! Legyen azonban bármily nemes vagy nemtelen is a vágy, egy dolog közös tárgyaikban: nem tartanak örökké. Pedig szeretnénk megtalálni a tökéletest, a örökké tartót, a beteljesítőt, a békességet adót...
Lehet, hogy a mennyek országa ezért nem a gyöngyhöz hasonló? Lehet, hogy bármibe is akarnánk fektetni vágyainkat, csalódunk? Lehet, hogy a legnemesebb eszmék is a történelem szemétdombján végzik? Lehet, hogy életünkben a legfontosabb emberek is esendők és halandók? Lehet, hogy nincs is gyöngy?
Éppen ezért Isten országa a kereskedőhöz hasonló. „Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” Isten országa hasonló ahhoz, ahogyan ez az ember kész mindenét eladni. Isten országa hasonló a kereskedőhöz, amiért nem megy el az igazán értékes mellett. Nem fecsérli idejét és pénzét valami értéktelenre, triviálisra, ami ma még izgalomba hoz, holnap pedig untat – ha el nem romlik, vagy el nem lopják. Isten országa hasonló talán a meggyőződéséhez, hogy megtalálta azt, amiben minden más érték benne van. Hiszen nem bolond! Kereskedő! Tudja mennyit ér az a gyöngy, hogy benne rejlik minden más kincs: az egész világ tükröződik benne!
Tegyük mi is a zsebünkbe ezt a gyöngyöt, mint a kereskedő. Éljük meg az életet úgy mint a világ legmegelégedettebb, legboldogabb, legjóságosabb embere. Olyan emberként, akinek van ideje és ereje, hogy jót tegyen és észrevegye a jót. Olyan emberként, aki nem siet el az élet mellett, amit Istentől kapott...
Úgy tűnik, mintha az ember csak azért nőne fel, hogy kicsit nagyobbra cserélje a kívánság tárgyát. Többé nem tolltartó vagy gokart az, ami után ácsingózik, hanem mobiltelefon meg autó és ház. Meg még nagyobb: kaland, szerelem, öröm, hírnév, vagyon, gondtalanság, titkárnő... Mintha örökké keresgélnénk! Mintha valami mindig hiányozna! Legyen azonban bármily nemes vagy nemtelen is a vágy, egy dolog közös tárgyaikban: nem tartanak örökké. Pedig szeretnénk megtalálni a tökéletest, a örökké tartót, a beteljesítőt, a békességet adót...
Lehet, hogy a mennyek országa ezért nem a gyöngyhöz hasonló? Lehet, hogy bármibe is akarnánk fektetni vágyainkat, csalódunk? Lehet, hogy a legnemesebb eszmék is a történelem szemétdombján végzik? Lehet, hogy életünkben a legfontosabb emberek is esendők és halandók? Lehet, hogy nincs is gyöngy?
Éppen ezért Isten országa a kereskedőhöz hasonló. „Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” Isten országa hasonló ahhoz, ahogyan ez az ember kész mindenét eladni. Isten országa hasonló a kereskedőhöz, amiért nem megy el az igazán értékes mellett. Nem fecsérli idejét és pénzét valami értéktelenre, triviálisra, ami ma még izgalomba hoz, holnap pedig untat – ha el nem romlik, vagy el nem lopják. Isten országa hasonló talán a meggyőződéséhez, hogy megtalálta azt, amiben minden más érték benne van. Hiszen nem bolond! Kereskedő! Tudja mennyit ér az a gyöngy, hogy benne rejlik minden más kincs: az egész világ tükröződik benne!
Tegyük mi is a zsebünkbe ezt a gyöngyöt, mint a kereskedő. Éljük meg az életet úgy mint a világ legmegelégedettebb, legboldogabb, legjóságosabb embere. Olyan emberként, akinek van ideje és ereje, hogy jót tegyen és észrevegye a jót. Olyan emberként, aki nem siet el az élet mellett, amit Istentől kapott...
