Isten csodálatos ajándéka
„Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.”
„Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.”
(Ézsaiás könyve 60. fejezet 5. vers)
Ézsaiás az Ószövetség evangélistája. Megjövendölte, hogy Izrael népe a hűtlenség és a hitehagyás következtében fogságba megy, de vizionálta azt is, ahogy majdan a maradék, a próbában mindvégig kitartók visszatérnek és az édeni állapothoz hasonló békességben élnek. Erről a visszatérésről szól Ézsaiás könyvének utolsó néhány fejezete.
A fent olvasható vers egy ígéretsornak csupán egyetlen része, mely úgy kezdődik: „Kelj fel, világosodj” (Ézs.60:1) Egy gyászoló szülő képe tárul itt szemünk elé, ki elhurcolt gyermekeit siratja. Majd búslakodása határtalan örömmé változik, amint meglátja messziről jövő fiait és leányait, kiket ölben hoznak (Ézs.60:4), távoli szigetek kincseivel megrakott tevekaravánok. Vajon egy szülő számára ebben a pillanatban mi jelenti az igazi ajándékot?
Gyermekkoromban mikor szüleim rövidebb- hosszabb távollétükből megérkeztek, mint minden gyermeket legjobban a megérkezett csomagok tartalma foglalkoztatott, semmint a körém fonódó kezek, melyek inkább béklyóként tartóztattak a nekem szánt meglepetések felkutatásában. Akkor még nem tudtam helyesen mérlegelni a dolgok valódi súlyát, igazi értékét. Ma már nem az számít, mit hoznak magukkal, hanem hogy jöjjenek, illetve, hogy találkozzam velük.
Ez a néhány ézsaiási sor a maga reményteljes módján komoly kérdéssel ostromol.
Ebben az eltárgyiasult, elszemélytelenedett korban, amikor az ember egyre kevésbé fontos, vajon én, aki kereszténynek vallom magam, hogyan viszonyulok másokhoz? Számomra is fontosabb a virtuális világ a maga látványelemeivel, mint a szeretet valódi érintése?
Isten ajándéka ma sem az arany és az ezüst, hanem azok az emberek, akik hordozzák azokat. Igen, Isten csodálatos ajándéka a házastársad, a gyermekeid, rokonaid, barátaid, ismerőseid, szomszédod, munkatársad, és az az egyszerű járókelő, aki veled szembejön az utcán…
Csak talán még nem nőttünk fel oda, hogy ajándékként értékeljük őket. Elmegyünk, eléldegélünk egymás mellett és észre sem vesszük, milyen értéket hordoz a másik.
A fent olvasható vers egy ígéretsornak csupán egyetlen része, mely úgy kezdődik: „Kelj fel, világosodj” (Ézs.60:1) Egy gyászoló szülő képe tárul itt szemünk elé, ki elhurcolt gyermekeit siratja. Majd búslakodása határtalan örömmé változik, amint meglátja messziről jövő fiait és leányait, kiket ölben hoznak (Ézs.60:4), távoli szigetek kincseivel megrakott tevekaravánok. Vajon egy szülő számára ebben a pillanatban mi jelenti az igazi ajándékot?
Gyermekkoromban mikor szüleim rövidebb- hosszabb távollétükből megérkeztek, mint minden gyermeket legjobban a megérkezett csomagok tartalma foglalkoztatott, semmint a körém fonódó kezek, melyek inkább béklyóként tartóztattak a nekem szánt meglepetések felkutatásában. Akkor még nem tudtam helyesen mérlegelni a dolgok valódi súlyát, igazi értékét. Ma már nem az számít, mit hoznak magukkal, hanem hogy jöjjenek, illetve, hogy találkozzam velük.
Ez a néhány ézsaiási sor a maga reményteljes módján komoly kérdéssel ostromol.
Ebben az eltárgyiasult, elszemélytelenedett korban, amikor az ember egyre kevésbé fontos, vajon én, aki kereszténynek vallom magam, hogyan viszonyulok másokhoz? Számomra is fontosabb a virtuális világ a maga látványelemeivel, mint a szeretet valódi érintése?
Isten ajándéka ma sem az arany és az ezüst, hanem azok az emberek, akik hordozzák azokat. Igen, Isten csodálatos ajándéka a házastársad, a gyermekeid, rokonaid, barátaid, ismerőseid, szomszédod, munkatársad, és az az egyszerű járókelő, aki veled szembejön az utcán…
Csak talán még nem nőttünk fel oda, hogy ajándékként értékeljük őket. Elmegyünk, eléldegélünk egymás mellett és észre sem vesszük, milyen értéket hordoz a másik.
Határozzuk el együtt, hogy ma növünk legalább egy centit egymás értékeinek felfedezésében! Amikor embertársunkra tekintünk Isten részünkre tartogatott csodálatos ajándékát látjuk, és ennek örömét kifejezésre juttatjuk, szavakkal és tettekkel.
