Apa, te miért örülsz?

"Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak."
3János 1:4


Kedves olvasó! Amikor múlt héten olvasgattam az erre a napra szóló igét, egyetlen szócska jutott eszembe, amit szívem szerint mondanék róla: Ámen.

Annyira egyértelmű, és az én szavaimmal van megfogalmazva, hogy tökéletesnek érzem így, ahogy van. Szívesen letérdelnék csupán, és hálát adnék Istennek, hogy szerepel a Szentírásban.
Mégis írok. Nemcsak azért, mert ez az én reszortom ma, és mert talán többen várják, hanem mert válaszra késztet. Szeretnék válaszolni Istennek erre az ajándékára!

Ha másképp akarnám megfogalmazni a fenti igét, az mondhatnám: „Nincs nagyobb gyötrelem annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekem(im) a hazugság útvesztőiben járnak.”
Minden fájdalom közül talán a szülő gyermeke iránt érzett aggodalma a legpusztítóbb. Sátán pontosan tudja ezt, s mindent megtesz azért, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőséget. De ahogyan Jézus megtanít szeretni, valódi megoldást találunk bűnösségünk eme következményére is.

Ellen G. White így ír erről:
„Szülők! Éreztessétek meg gyermekeitekkel azt, hogy szeretitek őket; hogy minden erőtökkel azon munkálkodtok, hogy boldogok legyenek! Ha ezt teszitek, fiatal lelkükben sokkal nagyobb súlya lesz a szükséges korlátozásoknak….
Az igazi otthon bölcs és szerető irányításával felnevelkedett gyermekek nem vágynak a jó útról letérve máshol keresni kedvtelést és társaságot. Nem csábítja őket a bűn. Otthonuk szelleme alakítja ki jellemüket, formálja szokásaikat és elveiket, amelyek erős bástyaként védik őket a kísértések ellen, amikor az otthon védő szárnyai alól kikerülve elfoglalják helyüket a világban.”

Bizonyára láttatok már ellenpéldát a fenti idézetre. Elég csak Isten angyalaira gondolni. Mégis a mai modern gyermeklélektannal egybehangzóan egyetérthetünk abban, hogy a hatékony nevelés legkiválóbb módszere, a szeretet általi motiváció. Mindegy, hogy a gyermeked mit tett, te annak ellenére, ezzel együtt végtelenül, határok és ok nélkül szereted, mert a tied.

Ha belegondolok a Zsidókhoz írt levél üzenetébe ("Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé." Zsid 8,12), hogy Isten is így szeret engem, az rendkívül lelkesítő. Leveszi a nevelés óriási terhét a vállamról és segít "az igazságban járni".

Olyan jó dolog, hogy a világegyetem legjobb apukája a mienk. Képzeljétek csak el az unokáit…
Lelkesítő ugye?

(A teljes E.G.W. idézetet, kérésre szívesen elküldöm.)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia